A nevettető családi dráma
Gorkij Kispolgárok című darabja nem véletlenül szerepel a Katona József Színház repertoárján. A több mint száz éves dráma részben még most is aktuális: a családi konfliktusokat és emberi sorsokat bemutató mű egyszerre gondolkodtat el és nevettet meg. Százhúsz percben ez talán kicsit sok is: ezt az érzést azonban szerencsésen elfeledteti a profi színészi alakítás.
Az együttélés mindig konfliktusokkal jár: ez fokozottan igaz a Besszemjonov-ház lakóira. A részben albérletként funkcionáló ház lakói között családon belüli, szerelmesek és generációk közötti konfliktusok is vannak, komikumos párbeszédek mögött meghúzódó drámákat eredményezve. Gorkij darabján érződik a csehovi hatás: mindvégig kérdéses, melyik szereplő tud kitörni az életéből úgy, hogy az ne tragédiába torkolljon.
Magából a Kispolgárokból viszont többet is ki lehetett volna hozni, ha kevesebbet adnak – a kétszer hatvan perc indokolatlanul sok, még olyan jelenet is van benne, amely teljesen felesleges. A darab elnyújtottságát azonban szerencsére nem csak a színészi játék ellensúlyozza, hanem azok a mondatok, amelyek még most, száztíz évvel ké-sőbb is aktuálisak, jó és rossz emberek sorsáról, vagy a főnökök jelleméről. Ezek a mondatok vetették fel bennem a kérdést: miért nem modernizálták a darabot? Az amúgy is jó művet még izgalmasabbá tehették volna, és bár a mondatok így is a nézők elevenébe találtak, sajnálom ezt a kihagyott lehetőséget.
Maga a történet az élethelyzetekből adódóan nyomasztó lehetne, ha a darab nem dolgozna helyzet- és jellemkomikumokkal, humoros beszólásokkal. Ezt az ellentétet a színészek játéka is tökéletesen visszaadja, legyen szó az iszákos művészről, a bogaras madarászról vagy a folyamatosan panaszkodó, vén szakácsnőről. A színészek teljesen átadják magukat az adott karaktertípusnak, ezzel jelentősen feldobva a megírt drámát.
A kelleténél kicsit hosszabbra sikerült darabot bátran ajánlom mindenkinek, aki egyszerre szeretne szórakozni és elgondolkozni az emberi sorson, foglalkoztatják a bonyolult, nem tisztázott családi kapcsolatok, vagy egyszerűen csak szereti az átélt színészi alakításokat.