Bóta Gábor: Nyelvelés és nyelvfenés
William Congreve: Így él a világ - kritika
Szófullánkok ölnek Congreve Így él a világ című darabjának színpadán. Gyilkos nézések. Hát mögötti tekintetek. Sutyorgások. Az éles szavak, a kihegyezett jelzők, a gúnyos nézések belefúródnak áldozatukba, és hol lassan, hol gyorsan ölő méregként hatnak. Nincs kegyelem. Szinte mindenki gyilkos és áldozat egyszerre.
A rizsporos parókák, parfümillatos szalonok világa persze a mára hajaz. A pénz- és szeretőhajszára. A birtoklásvágyra. A nagyzoló előkelősködésre. Mintha csak az öltözék változott volna, és a társalgás lenne manapság kurtább. Háromszáz évvel ezelőtt a köntörfalazó szótekerések szellemesebbek voltak, Varró Dániel érzékletes rafinériával fordította le őket. Szakács Györgyi pompázatos ruhákat tervezett, Khell Zsolt meg olyan szalont, amely szinte agora, az élet terepe, itt közszemlére kerül minden.
Kerekes Éva például Miss Labenspoon szerepében akusztikai élménnyel szolgál. A nem feltétlenül egyenes jellemű hölgy a hamis, a kényeskedő, a behízelgő hangok leleményes tárházát hallatja. Pajzsként fonja maga köré ezeket a művi szóvirágokat, hogy aztán fegyverként le is sújtson velük. Néha áriázik, máskor duettre vált, és teljesítményéért rögtön be is zsebeli az úri társaságtól a babérokat.
Ascher Tamás rendezőként olyan légkört teremt, amelyben mindenki tettre készen kifent nyelvvel jár, kész a támadásra és a szópárbajban való viszonválaszra. A szereplők – mint egy modern Csehov-műben – elpárbajoznak egymás mellett, félrehallják a nekik szánt szózuhatagokat, mellényelvelnek a céltáblának, aki ha találat érte, ha nem, visszalő. Az egészben az a mulatságos, hogy ez az ádáz küzdelem mézesmázos stílusban, finomkodó kifejezések használata és mosolyáradatok közepette zajlik, nincs egy egyenes tekintet, a képmutatás törvényerőre emelkedik. Ascher leleplező gesztusukból, természetellenes mimikából, számító pillantásokból épített előadást, ami hol erőteljes, máskor le-leül, főleg a második részben időnként komótosan cammog, majd újra nekilendül. Nem mindig éles a pengeváltás.
Bodnár Erika Lady Elalale, a korosodó, átejtett, bármelyik férfira éhes dáma, aki még tetemes pénzzel is rendelkezik, így aztán magától értetődően a középpontba kerül, basáskodik, vagy éppen levegőért kapkod megcsalatásában. Fekete Ernő a vonzó szép szál legény, aki szerelmi viharok okozója. Ónodi Eszter a női megfelelője. Bezerédi Zoltán vérbő tuskó, rámenős nővadász. A Bán János alakította férfiú élete meglepetésekből áll. A Kiss Eszter által játszott fiatal nőt túl sokfelé kötik különböző szálak. Ezek a szálak behálózzák a Hajduk Károly, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Tóth Anita, Keresztes Tamás által nagy energiákkal, tehetségesen játszott figurákat is. Társadalmi hálóktól átszőve, megbéklyózva létezünk. Ez a háló a nyakunkra tekeredik, fojtogat, de azok álságossága, akik a hálót fonják, keserűen röhejes.
Magyar Hírlap, 2005. április 25.