Barta András: Major mester Molière-je

Tudós nők a Katona József Színházban - kritika


Major Tamás rendezői pályájának legjellemzőbb jegye a következetesség. A megújulásban h marad önmagához. Egymást követi Hevesi Sándor, Sztanyiszlavszkij, Brecht, majd a legutóbbi időben mindezt mintegy összefoglalóan Ariane Mnouchkine hatása; ugyanakkor például az 1945-ös Tartuffe és a mostani Tudós nők között egyenes összefüggés mutatható ki. Igaz, nem annyira a két rendezés rímel egymásra, hanem inkább a csaknem negyven esztendővel ezelőtti előadás címszerepének felfogása és a mostani Molière-színrevitel stílusa. Major már akkor - sőt, még korábban, Apáthi Imre 1943-as rendezésében -- „nyíltsisakos" Tartuffe-öt játszott; a vásári komédiák szellemében, őszintén vállalta a figura jellemének minden torzulását, groteszkségét. Olyannyira, hogy Kárpáti Aurél fel is rótta neki: „Major Tamás Tartuffe-je rekedtes, recsegő hangjával, száraz kenetteljességével, hamis szemforgatásával és nagyon is átlátszó csúszásmászásával, egész lényének elhanyagolt, visszataszító voltával egyszerre elárulja a komédiázó intrikust. Holott Tartuffe-öt nemcsak játszani kell, hanem teljesillúziót keltően élni, megtévesztőenalakítani is."

Éppen ezt nem akarta Major: illúziótkelteni. Hanem azt kívánta, hogy Tartuffeátlátszó legyen. És ezáltal még félelmetesebb.Mert Orgon így is beugrik neki.Gondoljuk el, mennyire jogosult ez azábrázolás, hiszen a világ nagy csirke-fogóiegyáltalán nem álcázták magukat: fogukfehérjét nagyon is kimutatva hirdettéknépbutító, népirtó tanaikat, és őszinténhittek bennük.

Ennek az átlátszóságnak, őszinteségnek, „egy az egyben" játéknak a szellemében került színre a Katona József Színházban a Tudós nők. Az előadás valósággalránk ront, letámad bennünket; nemhagy időt a fontolgatásra, nem akar olyanillúziót kelteni, hogy XIV. LajosFranciaországában vagyunk, netán aversailles-i udvarban, és ezek a játszószemélyek holmi bonyolult lelkű polgárok,akik, meglehet, mást mondanak,mint amit gondolnak, kívülről vagybelülről látják önnön szellemi és lelki fejlődésüket.Nem: itt feláll két csapat ésegymásnak rohan. Az egyik őszintén hiszaz egyszer élet örömeiben, a tisztaszerelemben és a társadalmi igazság szükségszerűségében,a másik viszont mind-eztmegveti, beleszédült a tudományba és aművészetbe, nyíltan haszonleső. Végül:győz a jobbik.

De nem úgy, hogy a kékharisnyák éspártfogolt rímfaragóik belátnák: rossz útonjártak. Hanem úgy, hogy hamisanjátszanak. Beképzeltek, féltékenyek egymás„alkotásaira" és Trissotin még hozományvadászis. Ettől még a tudós hölgyeka „lebukás" után tovább hisznektéveszméikben - legfeljebb más szövetségeseketés áldozatokat keresnek maguknak.

Major Tamás Molière-felfogása a farceokbangyökerezik; mintegy nem veszitudomásul, hogy Poquelin mester a királytámogatásának elnyerése céljábólbeengedte az intellektualizmust komédiáiba.Major tudatosan mellőzi azt akonfliktust, amelyről egyik példaképé-nek,Ariane Mnouchkine-nak Molière-filmjeszól. Teheti, hiszen az utókort csak afrancia Mester zsenialitása kötelezi,megalkuvása nem.

Ennek az eljárásnak hatalmas előnyeivannak, de nem veszélytelen.

Legfőbb pozitívuma az, hogy minden aggályoskodó részletezést félretéve a lényegre, a komédiára összpontosít. A Tudós nők esetében például kendőzés nélkülmegmutathatja, milyen szellemi, lelki éserkölcsi pusztítást végez a kékharisnyaság,a sznobság és az álművészet,ha hatalomra jut; akárcsak egyet-lencsaládban is.

Chrysale módos polgár lakása Székely László álperspektivikus díszletében koszos, elhanyagolt, az ajtók nyikorognak; minden arra utal, hogy itt olyanok laknak vagy legalábbis parancsolnak, akiknek afejében és szívében is szörnyösszevisszaság honol. A „mater familias"részére fenntartott trónszékszerűülőalkalmatosság és egy Platón-mellszobor,valamint egy ruhafogas uralja aszándékosan kényelmetlen játékteret. Azelső a hatalom jelvénye, a másikat mint azüres tekintélytisztelet tárgyát ide-odahurcolják, dobálják, a harmadik a szüntelenvendégjárás, az .,átjáróház" jelképe.

A sivárságot Szakács Györgyi jelmezeiis hangsúlyozzák. Mintegy a rögeszmésgondolkodást tükrözve a tudós hölgyeknélés dilettáns barátaiknál, egy-egy jellemvonást emelnek ki, míg a másik oldalona lezserséget vagy az egyszerűségetérzékeltetik.

Mindehhez hozzávéve az egyszünetes,de ezen belül az eredeti ötfelvonásosbeosztást, a kortinát és a hármas kopogástalkalmazó megoldást: világosan állelőttünk, hogy Major a már-már lehetetlentkísérli meg; a commedia dell'artestílusához visszakényszeríteni ezt a sokvonatkozásban nagyon is intellektuálisvígjátékot.

Ez a látványelemek sikeres átigazításamellett a színészi játékban hozta a legegészségesebbgyümölcseit. Mindenkinekegyetlen, nagyon karakterisztikus magatartástkell felvennie, amelyet azutánmesterien variálnak a Katona JózsefSzínház színészei. Nyíltan, őszintén, átlátszóanjátszanak - Nádas Péter más vonatkozásbanhasznált kifejezésével élve:„elementáris cinkosságban" a közönséggel.Szinte mindig előre nevetünk, mert amegteremtett figura állandó jellemvonásaielőrevetítik, hogyan fog viselkedni azadott szituációban. Persze meglepetés isakad bőven.

A „kékek" csapatának vezére Máthé Erzsi. Királynői magatartás, lebiggyesztett száj, megvető arckifejezés; meg-annyi változat a korabeli „rossz asszony"-ra, aki - meglehet - azért is bonyolódik a filozófiába és a művészet-pártolásba, mert rühelli a házi munkát. Udvaros Dorottya apácafeketesége alól süt a lefojtott szenvedély, amit úgy nyel vissza, mint aki fokozódó rosszullétét palástolja a vesztett játszma felett. Molnár Piroska önimádó nagynénikéje a bohóckodás határát súrolja - csoda, hogy egyszer sem lépi át. A széplelkű Trissotin Balkay Géza megformálásában az a dilettánsfajta, aki a mások szemében is csak a saját képmását kutatja. Sértődöttsége, féltékenykedése és végül kirobbanó kapzsisága egyenes következménye szűklátókörűségének.Szacsvay László az élettől elrugaszkodottál-tudományosság finomkodásból ésdurva kitörésből összeszőttmintapéldánya.

A „fehérek", az egyenesbeszédűek éstisztaszívűek élén tulajdonképpen a hálátlanszerepre kárhoztatott Ariste áll akivégül cselszövésével, hamis leveleivel elrendezi a családi viszályt. PappZoltán mértéktartó, szerény és hitelesebben a rezonőrszerepben. A leghálásabbfeladat Horváth Józsefnek jutott, aki afőhelyről letaszított, ámde szám-kivetettsorsa ellen szüntelenül lázadó családfőt,Chrysale-t virtuóz komédiázással mutatjabe. Egyetlen szóba képes egészjellemképet belesűríteni; ahogy az igentnemnek mondja: kiszolgáltatottságát éskitörniakarását egyaránt érezteti. CsonkaIbolya Henriette-je a szerep adta kevéslehetőséggel jól él; lázadása egyszer,egyenes és nemes lélekre vall. GáspárSándor Klitanderként mintha maga semtudná, hová jutott; remekül adja elő, hogyolyan egyszer dolgot, miszerint őkiszeretett Armandából, és forrón szere-ti,mielőbb nőül kívánja Henriette-et, szóvalilyen egyszer dolgot hogyan lehet nemérteni és nem helyeselni, miként aztjövendőbeli anyósa teszi. Csomós Mari akiakolbólított szakácsnét játssza, aki végülis - nem kis részben a bűnbánó Chrysaleúr jóvoltából - az egész társaságot jól„kiosztja". Fel-feltűnik még BenedekMiklós, aki Tüske inas három-mondatos szerepéből jelentékeny figurátformál; ahogy átmegy a színen, ahogy takarít,ahogy megszólal, kifejezi, hogy magasróllenézi ezt az egész hercehurcát. Afrigyet kötő közjegyzőt mulatságosanhozza színre Hollósi Frigyes.

Ha nem érződnék valamilyen zavarvégig az előadáson, itt akár be is fejezhetnémmondandómat. De a második részközepén már fészkelődnek is a nézők,mintha unatkoznának. Aztán a legvégénmégis helyrebillen a komédia. De mitörtént közben?

Csak annyi, hogy Major Tamás a következetlenségbenis következetes maradtönmagához. Szokása szerint nem fejeztebe teljesen a rendezés munkáját, nem tudtakoncepcióját az egész előadásra kiterjeszteni.

Nem csoda. A Tudós nők már számos interpretátorát megtréfálta. Legalább két ponton. Először ott, ahol a rokonszenves atya, a nőuralommal szembeszálló és Henriette lánya sorsát eligazító Chrysale hosszú monológban kifejti, hogy a nők maradjanak csak a főzőkanálnál. „Nevelje egyenes virtusra gyermekét, / Mondja meg, mit tegyen a konyhán a cseléd; / Beosztani a pénzt, nem adni ki hiába: / E tudomány legyen a filozófiája! / Ebben is igazat mondtak az öregek, - / Mondván' asszonyi nép tud éppen öleget, / Ha kitárul esze annyira, hogy magától / Megkülönbözteti az inget a gatyátul!" A begyepesedett, konzervatív és papucs Chrysale ilyen és hasonló gondolatok szellemében akarja „leválasztani" széplelk felesége táboráról Trissotinnek szánt kisebbik lányát, és őt az Armandátólátpártolt Klitanderhez adni. Aki viszontnemcsak állhatatlan, hanem egyszersmindkirályhű udvaronc is. Mi-ként ezt szinténegy hosszú monológban ki is fejti. Íme egyrészlete: „Az udvarról enyhébb hangonbeszéljenek: / Tán nem is olyan szamár,annak ki belenézett, / S mint uraságtokelképzelni merészek. / Van jó ítélete, mitmeg is mutat. / Es mutat a helyes ízlésreutat, / S különb a szellem ott, nem be-szélitt hízelgő, / Mint ahol a ti sötétszórengetegetek nő."

Így fest hát a Tudós nőkben azoknak atábora, akikért szurkolnunk kell. És hahozzávesszük, hogy Ariste csele a hamislevelekkel, amelyek Chrysale vagyon- ésPhilaminte pervesztését adják hírül:szintén túl körülményes és nem nagyoneredeti (akárcsak a közjegyzői hercehurca)- akkor nem csodálható, hogy az előadásokmásodik harmada többnyire ellaposodik.

Mnouchkine - akit különben olyannyira érdekelt Molière életének és művészetének konfliktusa, több ízben is ki-jelentette, hogy darabjait nem kívánja rendezni, a Tudós nőkről pedig azt mondta, hogy ahatalom apoteózisa.Major Tamás becsületére váljék: nemkerülte meg az ebből adódó gondokat..Megtehette volna, de nem húzta ki az„árulkodó" monológokat. Chrysale-t olyanellentmondásosnak hagyta, amilyen;Klitander udvarhűségéről pedig nyilván aza véleménye, hogy ebben is tükröződikMolière és XIV. Lajos kompromisszuma,amely legalább annyi eredményt hozott,mint amennyire eltávolította a farce-tól, acommedia dell'artétól és általában a néptőla Mestert és társulatát.

Persze, világosabb és teljesebb lett volna a kép, ha az előadás az eredeti terveknek megfelelően a Versailles-i rögtönzésselkezdődik. Abból nemcsak a király„páratlan kegyéről" értesülhetünk, amellyelaz új vígjáték helyett egy régi komédiaelőadását engedélyezi,, hanem arról is,milyen küzdelmet kellett folytatniaMolière-nek társulatával, mi mindenttudott a Mester a színházról, a színészetről,a művészetről, a hivatástudatról. Ésmegtudhattuk volna. mi is, mai nézők, mittud mind-erről elmondani Major Tamás.Ami alighanem ritka élmény lett volna. Deközbeszólt a rendezők és kivált MajorTamás nagy ellensége: a könyörtelenülfutó idő.

Így is igen figyelemreméltó, hogy Majorezzel az előadással, rendezéssel túl-lépettszigorúan brechtiánus korszakán, a merevelidegenítésen és a racionalizmuson, és azérzelmek sarkításával, kihegyezésével, aromantikus színjátszást ad absurdumhajtva, már-már parodizálva, agondolatisághoz és ezzel egy újfajtateljességhez közelít.

Színházművészetünkben, ahol Majornálhúsz-huszonöt évvel fiatalabb rendezőkmár évtizedek óta ismételgetik önmagukat,szinte átmennek önmaguk karikatúrájába,és a közönség maradiságára, a helyi és azországos irányítás ízlésénekkonzervativizmusára hivatkoznak,tengenek-lengenek a pálya szélén (vagyközepén?) - példamutató a. hetvenötödikéletévébe lépett „Mester" szüntelen ésgyümölcsöző megújulása. Sokan - ésnemcsak e pályán - tanulhatnak tőle.

 

Molière: Tudós nők (Katona József Színház) Fordította: Illyés Gyula. Dramaturg: Litvai Nelli. Díszlet: Székely László. Jelmez: Szakács Györgyi m. v. Rendezte: Major Tamás. Szereplők: Horváth József, Máthé Erzsi, Bodnár Erika, Csonka Ibolya, Papp Zoltán, Molnár Piroska, Gáspár Sándor, Balkay Géza, Szacsvay László, Csomós Mari, Benedek Miklós, Hollósi Frigyes,