MGP: Szirénének
Nádas Péter: Szirénének
Nádas Péter Szirénének című szatírjátéka színházban eljátszhatatlan. A Szirénéneket a Kamrában elsőrangú előadásban játsszák a Katona József színészei. Nádas drámái áthágják a hagyományos színházi-drámai határokat. Megkontreminálnak minden írott és íratlan szabályt. 1977-ben írott Takarítás című drámájáról azt jósoltam, hogy húsz évig nem tudja vállalni a magyar színház. Elszámoltam magam. A Szirénének rendezője, Dömötör András, egy évvel a Takarítás után született. Most tehát 33. Könnyedén színpadra olvasta Nádas talányos ajánlatát. Idővel beérett a színházi látásmód. Módjával a befogadók türelme is.
Hat szerzőt kerestek a Ruhr-vidéken. Írnának egy-egy drámát Európai Odüsszeia (Odyssey Europa) rendezvényükhöz, az Európa Kulturális Fővárosa RUHR.2010 alkalmából színházi szirénéneknek. S mivel nincsen egyetlen prezentálható, kizárólagos drámaíró, kerestek a színházi ünnephez hatot.
A felkértek: saját darabját (Areteia) rendezte Essenben a lengyel Grzegorz Jarzyna, az olasz Roberto Ciulli (Theater an der Ruhr) Nádas Péter művét, a török Emine Sevgi Özdamar: Perikızı című álomjátékát Moers Kastélyszínházában Ulrich Greb állította színpadra. Dortmundban a bécsi Christoph Ransmayr: Odüsszeusz, a bűnöző - Egy hazatérés jelenetei Michael Gruner, Roland Schimmelpfennig: A tizenegyedik énekét Lisa Nielebock rendezésében a bochumi Schauspielhausban adták elő, Oberhausenben Tilman Knabe állította színre az ír Enda Walsh: Penelope című versenyművét. A raumlaborberlin megszervezte a nézők szállítását városról városra. A hat premierjegyhez járt elszállásolás magánházaknál és teljes ellátás két színházi napra.
Nádas korábbi dráma-trilógiája kíméletlen melodráma-nyerseségét leszámítva összetörte a kanonizált színpadi formákat. Olyan ritmikai, koncentrációs feladatokat kívánt színészeitől, amihez csak a reppelő nemzedék újonnan jöttjei készségesek.
A Szirénének szörnyűséges világszínház. Susogások, mormolások, recitálások, kánonok, karénekek, összebeszélések; érvek helyett énekes tirádák. Vitadráma, benne mindenki siket az ellenérvekre. És ismétlések. Egymás szájából elhangzottak ráduplázásai, triplázásai. Előadóknak-befogadóknak egyaránt megterhelő anyag.
Nádas szatírjátékának nincs drámai meséje. Van drámai cselekménye, de a hagyományos színházfogyasztóknak idegen tájszólással susog. Keserű jeremiád a világ megmenthetetlenségéről. A vétkek makacsul ismétlődő önmásolásairól. A remény elfagyottságáról.
A központi hős - Odüsszeusz -„tömeggyilkos édesapánk" - nem szerepel a történetben. (A rendező visszalopta Lengyel Ferenc megszemélyesítésében. De nem az antik hőst. Gúnyos színházi helyzetekben, bohócbetétként lép fel.) Apátlan darab. A föltalált háborúzás nemzedékről nemzedékre ismétlődő borzalmát örökítette a trójai hős utódaira és az emberiségre.
Valójában összefüggő jellemek sincsenek. Csupán szólamok. Első látásra minden színész megrémülhet a szövegtől: mi eljátszani, megeleveníteni való található benne?
Dömötör előadásában csillogó színészi jelenlétekkel találkozunk. Elsősorban a teljes együttes előtt kell tisztelegni. A szövegzuhatag zenei előadásával a színházi este magával sodró ritmusszerkezet. A szövegeknek nem informális, hanem ritmikai értékük van. Horgas Péter játékterének a nézőkkel szemben nyíló-csukódó ajtajaiból elősisteregnek, beóvakodnak, elszelelnek a szereplők. Gál Gabriella énekesnő a hátsó folyosón jár föl és alá Bujdosó Nóra elképesztő jelmezeinek egyikébe bujtatva, és végeérhetetlen magasságokba léptet föl szopránja, már-már az elviselhetőség határát átszakítja. A produkció zenei előállítói: Zombola Péter, a zongorista Kákonyi Árpád és Sáry László.
Szirtes Ági Persephonéje lenyűgöző erejű. Nekitámaszkodik balra egy ajtókeretnek. Még nem tudjuk: ki ő, mi a szerepe, máris magához bűvöl figyelmének erejével. Amikor megszólal, úgy rémlik, Nádas Devecseriből fordította az Odisszeát. Szirtes hallgatásai súlyosan beszédesek. Szövegmondásának mimikus értékei vannak. A szólamok megháromszorozódnak. Az Ithakába hazatartó fiai - Telemakhos, Télégonos, Hyakintos - Kovács Lehel, Hajduk Károly, Dankó István csupa fegyelmezett, komoly bohócéria. Szacsvay László, Rajkai Zoltán, Kun Vilmos remekül egyensúlyoznak a köznapi és az ünnepi között. Pelsőczy Réka, Pálmai Anna, Pálos Hanna vulgárisan hétköznapi, háromszólamú anyák. Borbély Alexandra, Kovács Gergely, Herczeg Adrienn, Jéger Dorottya, Tóth Eszter is hibátlanul illeszkedik az előadás meghangszerelt látványú és festői hangzású szerkezetébe. Niké hentes kampóra csimpaszkodva végiggurul a nézők előtt, csipkeharisnyás hosszú lábszárait kecses görcsbe igazítva. Huzella Júliáé a végszó: „egyszóval."
Egyszóval!