A Katona

Az évadonként több mint 100 ezer nézőt fogadó Katona az ország egyik legismertebb és legelismertebb színházaként korszerű és innovatív módszerekkel, széles körben befogadhatóan jeleníti meg társadalmunk velünk élő problémáit, legfontosabb kérdéseit. A társadalmi párbeszéd egyik lényeges eleme a fiatalok tudatos megszólítása.

A Katona jelenleg a mitos21 nemzetközi színházi csoportosulás tagja.

***

A Katona megalakulása

A Katona József Színház mai formájában 1982-ben született meg. Létrejöttének körülményei rendhagyóak a magyar színházi életen belül: a színház arculata csak előtörténetének fényében világosodik meg. A vidéki színházak eredményei, a kaposvári és a szolnoki színház művészi presztízse a 70-es évek második felére a magyar kulturális élet megkerülhetetlen tényeivé váltak, s nyilvánvaló volt, hogy nem maradhatnak következmények nélkül a főváros színházi életére nézve.

1978-ban, amikor a kulturális vezetés kísérletet tett az akkor már régóta általános válsággal küzdő budapesti Nemzeti Színház problémájának átfogó megoldására, ezt a kaposvári és a szolnoki színház vezető erőinek segítségével vélte megoldhatónak. 1978-ban Székely Gábort, a szolnoki színház korábbi igazgatóját a Nemzeti Színház főrendezőjévé, Zsámbéki Gábort, a kaposvári színház korábbi igazgatóját pedig a Nemzeti Színház vezető rendezőjévé nevezték ki, továbbá a Nemzeti Színház szerződtette a kaposvári és a szolnoki társulatnak azokat a tagjait, akik az új törekvéseket a legtisztábban és a legmagasabb fokon képviselték. Az 1978 és 1982 közötti Nemzeti Színházi periódus lényeges mozzanata, hogy a Kaposvárról és Szolnokról felkerült művészek nem elszigetelt csoportot alkottak, hanem egy új kollektíva kristályosodási pontjává váltak a Nemzeti Színház társulatán belül.

Az új művészkollektíva azonban, amely a Nemzeti Színházban megszerveződött, anélkül, hogy elvileg tagadta volna a Nemzeti Színházi hivatás fontosságát, az adott színháztörténeti pillanatban a színház és az élet közötti kapcsolat helyreállítását-megtalálását tartotta a legégetőbb feladatnak, vagyis egyfelől a nyitottságot, érzékenységet, fogékonyságot a magyar társadalom mindennapjainak új meg új problémái iránt, s a reagálást ezekre a problémákra, másfelől a hagyományok ápolása helyett azoknak a színházi eszközöknek, annak a színházi nyelvnek a megtalálását, amelyek segítségével artikulálni lehet az élet által felvetett problémákat. Ez a hangsúlykülönbség a művészi feladat felfogásában egyfelől a "nemzeti feladat", másfelől a "társadalmi és színházi feladat" szembekerüléséhez vezetett, s amikor a kulturális vezetés előtt világossá vált, hogy a kétféle törekvést nem lehet harmonikusan összeegyeztetni, lehetőséget adott arra, hogy a Nemzeti Színház társulatának ez a közös törekvések jegyében tömörülő része kiváljon a Nemzeti Színházból és a Katona József Színházban - amely 1951-től a Nemzeti Színház Kamaraszínháza volt - önálló színházként működjön tovább. Így jött létre 1982-ben Székely Gábor igazgató és Zsámbéki Gábor művészeti vezető irányításával mai formájában a Katona József Színház. 

A Katona József Színházat 1989 és 2011 között Zsámbéki Gábor igazgatta. 2011-től a színházat Máté Gábor vezeti.

A Katona művészi hitvallása

A Katona József Színház kiindulópontja a 20. századi kultúrának az az alapvető ténye, hogy a színházművészet immár nem alárendelt interpretáló művészet, mintegy a drámairodalom járuléka, hanem ugyanolyan értelemben autonóm művészet, mint a 19. századdal bezárólag annak tartott művészetek: az irodalom, a zene, a képzőművészetek. Ez természetesen sem azt nem jelenti, hogy másodlagosnak tekintjük az irodalmi szempontot, az irodalmi értéket, sem pedig azt, hogy a műsor másodlagos a rendezői és színészi munkához képest. A Katona József Színház igyekszik elkerülni, hogy gondolkodása áldozatul essék az olyan egészségtelen ellentéteknek-konfliktusoknak, mint az irodalom és színház, dráma és előadás szembeállítása: maximális irodalmi igényességet igyekszik érvényesíteni, kezdve a műsorra kerülő drámák kiválasztásától, a kommersz darabok következetes elutasításán keresztül, egészen a fordítások, nem egyszer újrafordítások elkészíttetéséig, a fordítókkal való együttműködésig.

A Katona József Színház hagyományai és mai arculata szerint realista színház - de nem a szűken felfogott stílusrealizmus értelmében, hanem a valósághoz való viszonynak vázolt, átfogó esztétikai érelmében. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a konkrét valóság iránti elkötelezettség jegyében színházunk játékstílusa minél változatosabb, gazdagabb és nyitottabb legyen. Noha a Katona József Színház társulata a magyar színházkultúra legerősebb hagyományának megfelelően leginkább a pszichológiai realista módon motiváló és építkező színjátszásban a legotthonosabb, mondhatni ez a színházi anyanyelve, mégis, sőt éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy időről-időre olyan műveket is bemutassunk, amelyek megkövetelik az avantgard irányzatok által gazdagított modern színházi nyelv bizonyos elemeinek elsajátítását is.

A Katona József Színház nem szűk körű partikuláris rétegszínház, hanem minél szélesebb és tagoltabb közönséghez kíván szólni. Az egyén és a közösség lét- és sorsproblémái magától értetődően nem egy elitre tartoznak, hanem magára a közösségre, potenciálisan minden egyénre. A színház törekvése nem az elkülönülés, hanem a közönséggel való szabad párbeszéd.