Holmi álom álma...
A költészetet nem a szövegben keresi, de - nem kell aggódni - megtalálja. A realitássá magasztosuló mesében, az érzelmek hullámzásában, a gesztusokban, a lírává sűrűsödő piszok prózai valóságban.
" Calderón drámája... a lét nem értésének pompás tükröződése " Hegedűs Géza
Kovács Dániel egyetemi hallgató miközben lassan végigrendezi a legütősebb alter (alternatív) helyeket, beleértve a Szputnyik Hajózási Társaságot is, most bebocsátást nyert az ország legklasszikusabb művészszínházába, a Katonába. Don Pedro Calderón de la Barca Az élet álom című darabját Várady Zsuzsa dramaturggal írták mai színpadra. A szó szoros értelmében.
A flegma humorú szövegből minden ízében mai, sistergő, csendesen sziporkázó előadás született a Kamrában. (Mester Yvonne nyersfordítása alapján.)
"- Hogy miért kellett álmában ültetni a trónra? Nos, szerettem volna nyitva hagyni egy kiskaput. Ha úgy alakul, hogy holnap vissza kell küldenünk a börtönbe, akkor az időből egy szeletet sebészileg kimetszve visszapergethetjük az egészet és azt mondjuk neki: csak álmodta, hogy ő a király.
- Elég sok érvem lenne, hogy bebizonyítsam, hogy tévedsz. De most már nincs visszaút. Itt jön!"
Az alaphang világos. A hatalmi praktikákkal terhelt, egyszerre túlfűtött és cinikusan apatikus emberi létezés ócskaságait van hivatva pellengérre állítani. Fojtott indulatú előadás, amely a kollektív vád hangján szól koravén gyermeki bájjal szemlélve „felnőtt" hőseit. Calderón rövidre vágott története a vademberként, rabságban nevelkedő trónörökös, Segismundo sorsát követi, aki hol a trónon, hol épp a rabságban szenvedve kénytelen azt hinni, hogy a másikat csak álmodta.
A terepszínű lópokrócon apró zöld fák műanyagból. Csatamező. Lekapják a székről, máris trónterem lesz belőle. Vagy mi. Kovács Dániel maga tervezte díszlete meséből épít várat. A kontraszt, amely ezt a meseszerű környezetet egy zilált kor valóságos elemeivel tölti meg, működik. Hezitáló hőseink leplezni próbált hatalomvággyal bukdácsolnak benne egy olyan világban, amely meseszerű kegyetlenséggel pillanatról-pillanatra változik. Ami most érvényes, a következő pillanatban már nem az, s az azután következő pillanat minden addigi igazságát eltörli. Ha csak ennyit sikerült meglátni Calderón történetéből, már érdemes volt színpadra álmodni...
Kállai Katalin, fidelo.hu, 2010. február 8.