Stuber Andrea: A színésznő és kora

Az utolsó tíz év, Bajor Gizi - kritika

Fullajtár Andreáról elmondhatjuk, hogy készen áll benne Bajor Gizi...

Művészdrámának művész a főszereplője. Ez kézenfekvő, de mégis bonyolult a vállalkozás. Mert ha valaki a színpadon, író által elgondolt helyzetben, mondjuk, egy Van Gogh-darabban vagy egy Beethoven-drámában lázasan festeni, illetve vadul zongorázni kezd, avval legfeljebb egy-egy művet idézhet fel a nézőben. Ám nem képes ábrázolni magát az alkotást, a zsenialitást pedig még kevésbé. Viszonylag reményteljesebb eset, ha színész a színpadi mű főhőse. Egyrészt mert a színésznek színész általi ábrázolásában több autenticitás nyilvánulhat meg, mint bármi másban. Másrészt mert kellő szabadságot ad a régmúlt színésznagyságának megelevenítéséhez a színészi életmű illékonysága. A marandóság hiánya egyszerre lehet fájó és jótékony. Ki tudja, mit szólnánk ma Bajor Gizi Ziliájához, Gautier Margitjához, Lady Milfordjához. Ami ránk maradt a színésznőről, az a kortársi emlékezet lenyomata. Lelkes kritikák, lenyűgözött szemtanúk, rajongók vallomásai, kor- és szaktársak meghatott szavai. Ezek őrizték meg Bajor Gizi színészetét, vagy még inkább a hatását.

Darvasi László Az utolsó tíz év, Bajor Gizi című darabja, amint azt a cím jelzi, a színésznő életének és karrierjének utolsó évtizedét szedi működőképes színpadi jelenetekbe. 1941-től 1951-ig: nehéz és tragikus időszak ez - történelmi kataklizmák, amelyeken Bajor Gizi úgy ment át, hogy tisztességét, emberségét, segítőkészségét közben csúcsra járatta. A Bajor-dráma: színészetbe oltott magánélet és vice versa. Főleg vice versa: magánéletbe oltott színészet. Darvasi Bajor Gizije az élet legkülönbözőbb helyzeteiben játszik - mondhatjuk éppenséggel úgy is: manipulál, jellegzetesen felsőbb alapállásból -, hol egy fasiszta gyilkost, hol egy kommunista smasszert igyekszik megdolgozni nemes céljai érdekében.

A mindig mindenhol színésznő Bajor Gizi pályáján 1945 után jött a neheze. Ugyan elismerte őt az új rendszer, de mintha csak a múltját értékelte volna. A jelene nemigen izgatta a magyar színházat, a jövője pedig végképp nem foglalkoztatott senkit. Leszámítva férjét, Germán Tibor professzort, aki - Darvasi László írói megközelítése szerint - egyrészt öregségi fóbiát keltett benne, másrészt a morfiuminjekcióval preventíve beavatkozott a folyamatba. A házaspár 1951-es halála kellően titokzatos volt ahhoz, hogy ilyen értelmezés is beleférjen. Bár a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a beteg orvosférj mániája eleve megkérdőjelezi a szerelem létét. Mert a fenntartható szerelem kifejezetten öregedésellenítő: meghagy fiatalnak. Frissen tart, mint a fólia. A jó szerelem tartósít, szeretőt és szeretettet egyaránt. De hagyjuk rá Germán professzorra a többit. És Bajor Gizire, aki Fullajtár Andrea... alakításában láthatólag tudja, mi vár rá. Úgy fekszik fel az asztalra, a tű alá, mint aki feláldozza magát az ura ostoba és otromba illúzióinak oltárán.

Az alakítás szó előtti három pont némi bizonytalanságot jelez, nevezhetjük-e Fullajtár Andrea játékát alakításnak. A Katona József Színház ugyanis felolvasószínház formájában adja elő a darabot a Kamrában. Ez beszűkíti a műbírálat terepét - a díszletről: a pódiumon egy asztal és hét szék (egyiknek hátán zakó, ami takar), a jelmezekről: nem tudni, jelmez-e vagy egyszerűen a résztvevők aznap esti privát öltözéke -, és beszűkíti a színészek lehetőségeit is. Néha, mint egy kosárlabdameccsen, már lendülne a kéz vagy a láb a ziccerhez, de abbamarad a mozdulat, hiszen nem a pályán vagyunk. Asztal van, szék és példány. Mindazonáltal mutat kedves színházi vonásokat a Máté Gábor rendezte produkció. Például ahogy Rajkai Zoltán kicsit nehezményezi, hogy Horthy Miklósként hamar távoznia kell Bajor Gizi öltözőjéből, az instrukciókat beolvasó Pálmai Anna szavára. Akad éles pillanat is. Amikor a Bajor Gizi első férjét adó Kocsis Gergely a munkaszolgálatba indulás előtt a magyarokról beszél, az akár a mai Amerikai Népszavába is beillene.

Fullajtár Andreáról elmondhatjuk, hogy készen áll benne Bajor Gizi, és sok mindent meg is mutathat belőle. Virágos ruhája, haja hullámai, szeme állása - és a lenge báj, a női bűverő, a huncut okosság, a hatni tudás. Galsai Pongrác a Bajor Gizi játékai című életrajzban-portrékötetben ezt írja: „A legfontosabb, a hősnő sorsát egyszerre fénybe borító tulajdonság, gesztus vagy hangszín megragadása; rátalálás a nagy, koncentrált pillanatra. Egy vésőütés. Egy mozdulat. Egy emberi sors - egyetlen másodpercben."

Fullajtár Andrea Bajor Gizije egy fiatalembert (Ötvös András) arra biztat, hogy varrólány szerelmét vigye el vacsorázni. Rendeljen neki egy pohár pezsgőt. „Így szálljanak a buborékok" - mondja a jobb kezét kicsit megemelve, ujjaival integetve. Ez a mozdulat - az.