"Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.
Ím, a vég, mely előre visz.
Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenetet, azzal föl is oldja.
Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé, hogy megérte
poklot szenvednie.
Mert olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.
Picasso kétorrú hajadonai,
hatlábú ménjei
tudták volna csak eljajongani,
vágtatva kinyeríteni,
amit mi elviseltünk, emberek,
amit nem érthet, aki nem érte meg,
amire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,
csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek"
(Illyés Gyula: Bartókhoz)
Illyés megrázó sorai tökéletesen lefedik a Katona József színház most bemutatott Woyzeck változatát.
Ennek a versrészlet leírásával:
"mire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,
csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek"
lényegében be is fejezhetném a darabról való mondandómat, hiszen annyira tökéletesen kifejezi az élményt. Azt az igen provokatív, megrázó, elborzasztó, de mégis rendkívüli színházi élményt, amit a Katona társulata ad ezzel a darabbal és annak a zenéjével.
Nem könnyű darab ám eredeti formájában sem a Woyzeck, a belőle készült régi film némileg emészthetővé tette, de a Katona mostani "továbbgondolása" (saját meghatározásuk az előadásról) egy igen sokrétegű, nehezen feldolgozható groteszk, szürreális előadás lett. De az előadás végén pontosan tudni fogjuk, hogy ez és csakis ez fejezi ki azt a fajta elidegenedést, azt fajta militáns és elembertelenedett borzalmat, ami annyira meghatározta a 19. és 20. századot. És azt is, hogy ezt így kell megmutatni.
A Woyzeck benne lehet a drámairodalom legfontosabb darabjai top 50-es listájában, még befejezetlenül is. (De hát Mozart sem fejezte be Requiemet, mégis a zeneirodalom egyik legnagyobb alkotása. Így van ez valahogy a Woyczeckkel is.) A több változatban és befejezetlenül fennmaradt mű egy megtörtént esetet dolgoz fel, ez a darab cselekménye is: 1821-ben egy lipcsei borbélylegény féltékenységből, késsel leszúrva megölte kedvesét, ezért nyilvánosan kivégezték. A korabeli újságcikkek-, valamint a törvényszéki orvosi jegyzőkönyv információit felhasználva írta meg művét Büchner négy különböző szövegváltozban, ám a töredékeket egy év múlva bekövetkezett halála miatt nem sikerült egységes művé szerkesztenie. És ehhez még vegyük hozzá azt is, hogy ezt a rendkívül összetett darabot mindössze 22 évesen írta.
Ebben a zenés formában, ahogy a Katona most műsorra tűzte 2000-ben volt az ősbemutatója. Tom Waits írt hozzá zenét, ami nem musicallé avanzsálta a darabot, ó nem! Erre ne is számítsunk. A zene itt formát ad annak a színpadi mozgásnak, amivel teljesen szürreális és groteszk térbe lehet emelni a Woyczek alakjait. Ha egy árva szót sem értenénk a darabból, csak a zenét és a mozgást látnánk akkor is hatalmas színházi élménnyel távoznánk a Katonából!
Tom Waits így írta a darabról:
"A Woyzeckben minden együtt van, ami érdekes: őrület, gyerek, szenvedély, gyilkosság. Vad, szexi, izgalmas, megragadja a fantáziát, arra kényszerít, hogy töprengj azokon az embereken, akik benne szerepelnek, és ezáltal reflektálj a saját életedre. Úgyhogy szerintem minden benne van, amit egy történettől várni lehet, és érdekes lesz még ötszáz év múlva is."
Persze Waits gondolata semmit sem fejez ki abból a groteszk, szürreális rendezésből, amit láthatunk (Ascher Tamás). Már-már nem is emberi lények szaldgálnak a színpadon, hanem pszichológiai gnómok és torzszülöttek, köztünk csetlik - botlik Woyzeck a maga kisszerűségével. Mégis pontosan a szürreális embereknek ez az elborzasztó sereglete, ez visz közelebb minket ahhoz, hogy az emberi mivoltunk bonyolultságán el tudjunk gondolkodni a ruhatártól elkezdve és aztán akár napokon át folytatva.
"Picasso kétorrú hajadonjai, hatlábú ménjei, tudták volna csak eljajongani, vágtatva kinyeríteni, amit mi elviseltünk emberek,amira ma sincs szó, s tán nem is lehet már."
Gondolatban még sokáig ebbe a szürreális világba belegabalyodva. Mert innen, ebből a hangulati útvesztőből távozni csak úgy lehet, ha valami értelmet találunk magunkban rá.
Woyzeckként Keresztes Tamást láthatjuk, aki amellett hogy kíváló színész a darbban (is), énekesenk sem utolsó. A színpadi mozgása pedig valami elképesztő ebben a darabban. Megkockáztatom, hogy még soha nem láttam annyira erős színpadi távozást és darabvéget, ahogyan Keresztes Tamás, csúszó-mászó groteszk bogárrá átlényegült emberként elhagyja a gyilkosság után a helyszínt.
Valahol a darab közepén a tábornok utána kiállt: "Woyzeck, álljon meg, maga olyan, mint egy kétlábon járó borotva!" És tényleg, Keresztes Tamás Woyzekje ilyen: mint egy kétlábon járó, eleven borotvapenge.
Jordán Adél Marie-ja is hipnotizáló élmény: minden benne van, ami a lecsúszott, a világ peremén, a bádogosdobozok közt is a megváltást kereső, és épp ezzel áldozattá váló nőről elmondható.
Fekete Ernő ebben is zseniális, mint mindenben. Az emberi lét biológiai értelmét kutató, megszállott, őrült tudós-alakja, aki tökéletesen amorálisan fogja fel az emberi létezést, és pont ezért soha nem is fogja megtalálni annak a lényegét, akárhogyan is keresi, zseniális volt.
Nagy Ervin ezreddobosa, aki a nyers erő, a minden értelmet nélkülöző torz agresszió figurája szintén felejtehetetlen élmény.
Bezerédi Zoltán tábornoka, akiről átsejlik, hogy ő egykoron értette talán azt, ami emberként isteni benne, de valahol nagyon-nagyon eltévedt az ember útjának a felénél, teljesen kiegésziti a többiek alakját.
És persze ott van még Elek Ferenc narrátor-bohóca, aki értelmet ugyan nem tud adni ennek a seregletnek, hiszen nincs is annak olyanja, nem abban az emberi és értelmi dimenzióban vagyunk a woyzecki világaban, ám a "narrációjával", ami mozgásból, szavakból, felbukkanásokból áll, a végletekig fokozza a groteszket.
Én mindenkinek csak azt tudom ajánlani, menjen el és nézze meg ezt a darabot feltétlenül! Nem fogja magát jól érezni közben, garantáltan nem! Nagyon naturálisak a megoldások, a nyelvezet. Sokkoló a rendezés szürrealitása. De garantáltan felejthetetlen élményt kap - így vagy úgy - a Katona társulatának a jóvoltából. Olyan ez a Woyzeck, mintha Plinszkyt, Picassot, Dalit és Beckettet látnánk egy nagyszerű színdarabbá gyúrva. Felejthetetlen színházi élmény!