1x02: Az isten ostora félrecsap

Mostanra már A Gondokság elidegeníthetetlen részévé vált direkt-hatásvadász zene, kezdődik a főcím, ahol még fel-felbukkan Junior, az előző epizódban meghalt gondnok, majd egy kis sűrített previously és igazi sorozatkezdés után máris egy akció kellős közepén találjuk magunkat. A Gondnokság nem vesztegette az idejét: egy komoly hadművelet kellős közepén csatlakozunk hozzájuk, amint épp hosszas, akciófilmes tervezgetések és megfigyelések közepette épp azon ügyködnek, hogy hogyan boronálják össze az igaz szerelem égisze alatt Árpád leszármazottjának leendő szüleit.

Közben persze a Gondnokság élete is alakul, és ahogy semmilyen másik szappanoperában, itt sem fenékig tejfel a közösségi szellem. Endre (Kocsis Gergely), a vezér ismerteti az akciótervet, hogyan juttatják fel jövendőbeli apát és anyát két vidéki településből a fővárosba, ahol majd egymásra találhatnak. Másik Endre (Rajkai Zoltán) eközben megfigyel, gyepnek álcázva – amely annyira élethűre sikeredik, hogy még a kutyák is rá végzik a dolgukat – figyeli a férfit (Mészáros Béla), míg az előző Endre akcióba lendül. Zsolti (Ötvös András) kiképzése ugyanis véget ért, szívszakajtó képessége – remélhetőleg – bevetésre kész, aminek segítségével, a papot (Vajdai Vilmos) feldühítve – akire felnéz a Gondnokok kiválasztottja – egészen Pestig ijesztik a nőt (Rezes Judit). Az akció végül is sikerrel és egy szükségszerű áldozattal jár – Zsolti instabil lelkiállapotában arra kényszeríti a papot, hogy próbálja megerőszakolni hívét.

Mert hát jól tudjuk: semmiféle instant izgalomcsomag nem maradhat érzelmi szál nélkül, és ahogyan az már az előző részből sejthető is volt – nem volt nehéz észrevenni, Pálos Hanna és Ötvös András elég intenzív jeleket ejtett el erre vonatkozólag a színpadon – Vera (Pálos Hanna) és Zsolti egymáséi lesznek. Illetve nem, még csak az első csók csattan el, és ugyan könnyedén meglelik a vízszintes pozíciót a díványon, ám Attila (Dankó István) rajtakapva őket máris önbesúgásra kényszeríti Verát miniatürizált párja előtt. Így Zsolti érzelmi viharok közepette természetesen elrontja az akciót, a lány pedig kénytelen lekicsinyíteni magát, hogy megfelelő méretben tudja kárpótolni pasiját.

Igenám, csakhogy közben Attila, a meghatározhatatlan kilétű, sejtelmes személyiségű gondnok önálló akcióba kezd, némi furakodással, félreérthetően kedves közeledéssel megnyerve ügyének Endrét, behozzák a gondnokságra Ádámot, az ősapát, hogy Attilával személyiséget cserélve könnyebben és gyorsabban legyenek képesek megtermékenyíteni az ősanyát. Közben Vera cikázik a felforrósodott miniágy és a valóságméretű teleportíj között, hogy társait kiéhezve és leszívva ide-oda lövöldözze az éterben, akikről kiderül, hogy magánakciójuk bizony illegális.

Endre, a vezér azonnal rendet teremt – róla nemrég azt is megtudhattuk, amit persze, hogy meg kellett tudnunk, hogy milyen nagy teher a vállán a vezetés (az alkotók máris gondoskodtak a következő érzelmi bombánkról) – közben Zsoltiból előtör fradista énje, és Attila otthon maradt testén keresztül próbálja az Ádám testébe bújt Attilának elvenni a kedvét attól, hogy meg akarja termékenyíteni az ősanyát, de Ádám erre Attila heréinek az eltávolítását helyezi azonnali kilátásba. Mindenki érzi a helyzet képtelenségét, úgyhogy Ádám végül feladja magánvállalkozását, az elvetett B terv végrehajtását és hazatér.

Ahogy az előző részben, most is van minden, amire a tévérágó közben szükség van. Minden, ami felkavaró, felháborító, fotelhezragasztó. Freddie Mercury-szólóban kitörő, bajszos meleg-Rambó – megemlékezvén arról, hogy ma húsz éve, hogy meghalt a Queen frontembere –, aktuálpolitikai utalások, kezdve attól, hogy a gondnokok egyik terve azért bukott el majdnem, mert lepaktáltunk az IMF-fel, önkormányzati összevonás, szerelem, bosszú, aljasság, barátság, de valami mégis hiányzik. Míg a szezonnyitóban csak kevéssé érződött, hogy az alkotók bizony sebtiben dobták össze az előadást, amiről bárki figyelmét elvonhatta az ötletes, kreatív végeredmény, addig most időnként az ellenkezőjére fordulnak a dolgok. Nem egy jelenet és nem egy pillanat válik lapossá, ötlet hiányában – a régiek vannak, de újak nem mindig jönnek a helyükre – ennek a különleges színházi-szériának pedig ez a lelke. Ez részben megmaradt ugyan, ahogyan az önazonosság, a vállaltan kliséket kiforgató forma is, de azok ezúttal nem elég sokfélék és nincs is belőlük annyi, hogy elvonják az ember figyelmét a létező hiányosságokról.

A sztori még így is sodró, néha ugyan önmagában marad a színpadon, de szerencsésen nem válik azzá, amit éppen kiforgatni szándékozik és továbbra sem veszi magát komolyabban a kelleténél. Ugyan Attila veszélybe sodorta az akció sikerét – az ősanya Pesten van, de az ősapa a Gondnokságon hipnotizált állapotban –, és Endre sem tudja, hogyan lehetne korrigálni, de ekkor üzenetet küld a Nagy Kun. Hogy ez mit eredményez, kiderül a következő részben.

A mai epizódban nézői szemszögből kiderült hátrány: nem lehet elkapcsolni pár pillanatra sem. Előny: nincs reklám.

forrás