2×02: Piros pont a popsin
Szóval azért jó ez A Gondnokság, mert mindazt az abszurdot, ami körülöttünk történik, a sorozat alkotói hóttkomolyan veszik. És tulajdonképpen ebben a retro-futuro-hungaro-akcióscifi-paródiában van is értelme az összes baromságnak, amivel közéletünk örvendeztet meg bennünket: a piros pöttyök a kisbabák fenekén, az oktatás államosítása, a zsidó állampolgárok összeírása, a privát kulturális akadémia jellegű politikai hobbikör, a választásra jogosultak külön regisztrációja – ezek a hol ostobaságot, hol a kultúra hiányát, hol szűklátókörű és sanda politikai számítást tükröző események – és ezt A Gondnokság alkotói jól érzik – önmagukban maguk tükrei, és ha értékén kezelik őket, akkor derül ki igazán hogy micsoda az, amiben élünk.
Egy olyan abszurd világban, amelyben a föld alatt tevékenykedő, a tiszta magyar vérvonal fenntartásán ügyködő ügynökség tulajdonképpen nem nevezhető túlzásnak, hisz mindössze annyiban különbözik a különböző nemzeti érzületek kivetülésére létrehozott valóságos egyleteitől, sóhivatalaitól és felkent hatóságaitól, hogy ezek az emberek tényleg komolyan veszik mindazt, amit mondanak. Az ő tetteiket valóban az Árpád-házi magzat világra segítése és megóvása motiválja, csak hát az az apróság, hogy a születendő ded leány, keresztülhúzza a számításaikat.
Ez a tény lelombozza Endrét, a Gondnokok vezetőjét, és a kényszerű semmittevés felőrli szegény Gondnokaink idegeit. Jobb híján ezért – egymás feszültségteli zrikálása közepette – öntevékenyen kezdenek akciókba, bár az átgondolatlanság rányomja bélyegét az akciókra. Taksony például az ősöktől kér tanácsot, de – bár egy pillanatig azt hinni, elvesztettük az egészen friss és teljesen képességtelennek mutatkozó Gondnokot – csupán rejtjelezett üzenettel tér vissza, amit aztán Endre és Emőke dekódoltat a Nagy Kunnal, aki azonban újabb kóddal örvendezteti meg a bizonyosságra mindennél jobban szomjazó ügynököket.
A legfontosabb azonban, hogy az ősanyát anyai örömökhöz juttató, ekként szentként tisztelt királlyá avanzsált ex-Gondnok Endre, vagyis Áron ne szerezzen tudomást a gyermek neméről, akinek fiúnak kellene lenni. Így egészen a kórházig kísérik a párt, sőt, a vizsgálatot maga a nőgyógyásznak öltözött Attila végzi el – Áront egy bankrablás ígéretével csalják el a helyszínről –, ám a kórházban hirtelen megjelenik a TEK, és ez mindent felborít. Néhány terrorelhárítót ugyan sikerül becserkészni és a bázisra transzportálni, de mindegyik öngyilkos lesz. A Gondnokok szem elől tévesztik az ősanyát, és mire megtalálják, a magzat elveszett: ellopták a TEK-esek.
Ráadásul meghalt Jockey.
Mindeközben jókor, jó helyeken a közéleti utalások, általában a megfelelő duplafenekűséggel, a Felszállott a páva című közszolgálati tehetségkutatótól (Taksony ötlete volt!) Zsolti diplomamunka-plagizálásán át (pedig Zsolti megmondta, hogy visszaüt) az őszödi beszéd felvételére használt miniatűr diktafonig (az elhunyt Feri hagyatékából kerül elő). A dramaturg, Laboda Kornél ezúttal művészi szintre emeli a beilleszthető valós eseményekre hivatkozás játékát: a poénok nem csak ülnek, hanem jellemzőek, ahogy a rájuk adott reakciók is. A jól követhető, következetesen végigvezetett és felépített cselekményt Dömötör András és Kovács Dániel rendezők ritmusosan vezénylik, és e munka eredményeképp eddig ez a legkiegyenlítettebb és legjobban pörgő A Gondnokság-epizód, amit láttam.
Amiben oroszlánrésze van a történetbe immár kifogástalanul belerázódott szereplőgárdának: a saját előéletének tudata által nyomasztott Attila (Dankó István), a hallgatag morózusságba burkolózó Endre (Kocsis Gergely), a féltékenység és gyász gyötörte Vera (Pálos Hanna), a folytonosan tehetségtelenségéről számot adó Taksony (Mészáros Béla), a kiváló memóriájú, ám nevének elfogadásával nehezen birkózó Emőke (Borbély Alexandra) és az izmai mellett gondolkodni is képes, az új Gondnok iránt különös – szakmai – érdeklődést tanúsító Zsolti (Ötvös András) alkotta Gondnokság mellett a székely identitást vokálisan csúcsra járató Áronként Rajkai Zoltán, beletörődően nyűgös várandós ősanyaként Rezes Judit, az Emőke láttán mogorvaságát látványosan elfeledő Nagy Kun szerepében Kun Vilmos, egy osztagnyi TEK-esként pedig Pálmai Anna és Radnai Márk tesznek arról, hogy a közönség Gondnokság-addikciója fokozódjék.
És hát persze, hogy jövünk a következőre, jövünk, mint magyar kisbabapopsin a piros pont.