színlap

Henrik Ibsen: A vadkacsa
Hjalmar Ekdal: Fekete Ernő
Ekdal: Haumann Péter
Gregers Werle: Keresztes Tamás
Werle: Máté Gábor
Gina: Fullajtár Andrea
Hedvig, a lánya: Simkó Katalin m.v.
Sörbyné: Bodnár Erika
Relling: Bezerédi Zoltán
Molvik: Rajkai Zoltán
Petersen: Szacsvay László
Balle: Rajkai Zoltán
Flor: Dégi János m.v.
Graberg: Morvay Imre
Pincér: Dankó István
Vendégek: Friedenthal Zoltán, Herczeg Tamás/Vajdai Vilmos
Fordította: Kúnos László
Díszlet: Khell Zsolt m.v.
Jelmez: Szakács Györgyi m.v.
Világítás: Bányai Tamás m.v.
Zene: Márkos Albert m.v.
Dramaturg: Fodor Géza
A rendező munkatársa: Tiwald György
Rendező: Ascher Tamás


Utolsó előadás a Katonában: 2011. február 4. (április 19. Salgótarján)

Hjalmar Ekdal és Gregers Werle ifjúkori barátok. Tizenöt év után találkoznak. Gregers nem akar tudomást venni az évek múlásáról, nem tud beletörődni, hogy Hjalmar nem azonos az egykori, csillogóan tehetséges, fiatalemberrel, és elhatározza, hogy kiszabadítja banális hétköznapi életéből. Hjalmar tulajdonképpen boldogan él, s a kiszabadítási kísérlet katasztrofális következményekkel jár...

külföldi kritikák

A vadkacsa

Egy ritka pillanatban vágyat érzünk, hogy magyarul értsünk. Milyen jó, hogy a budapesti Vadkacsa eljött látogatóba. Különös élmény jól ismert színművet olyan nyelven előadva látni, melyből egy szót sem értünk. Az Ibsen-fesztiválon a szöveg segítségképpen a kivetítőn világít. Furcsa lehet a színészeknek lenézni a nézőtérre és látni, hogy a nézők egy magasan lévő pontra szegezett szemmel, ritmusra olvasnak. (…) Ennek ellenére az egésznek némafilmes jellege van – mivel a magyar szöveget nem értjük, figyelmünk a játék, az arcok, a karakterek felé fordul.  Méghozzá szép színészi munkát látunk, tisztán végiggondolt és végigvitt karaktereket, ahol a testnyelvi és mimikai jelek a szavak nélkül is egész embert láttatnak. (…) Lenyűgöző teljesítmény. Bárcsak tudnék magyarul.

Andreas Wiese, Dagbladet

díjak

Színikritikusok Díja 2006/2007
- a legígéretesebb pályakezdő (megosztva): Simkó Katalin