színlap

FÜST MILÁN: CATULLUS

DRÁMA KÉT RÉSZBEN

 

 

 

CLODIA

UDVAROS DOROTTYA

METELLUS, a férje

BENEDEK MIKLÓS

CATULLUS

MÁTÉ GÁBOR m.v.

CALVUS, Catullus barátja

SINKÓ LÁSZLÓ

FLAVIA, Metellus anyja

OLSAVSZKY ÉVA

TERTULLIA, Clodia barátnője

CSOMÓS MARI

EGNATIUS

EPERJES KÁROLY

CLODIUS, Clodia fívére

DÖRNER GYÖRGY majd BALKAY GÉZA

FEROX, Clodia szolgálója

KUN VILMOS

EGY HAJÓS

HORVÁTH JÓZSEF

RUFUS, Catullus szolgája

VAJDAI VILMOS

EGY ZENÉSZ

PUSKÁS TAMÁS majd VARGA ZOLTÁN

A KOCSMÁROS

GARAY JÓZSEF

CLODIA SZOBALÁNYA

SZALAI KRISZTINA fh.

 

 

 

DÍSZLETTERVEZŐ: ANTAL CSABA

JELMEZTERVEZŐ: SZAKÁCS GYÖRGYI

ZENEI VEZETŐ: SIMON ZOLTÁN

DRAMATURG: DURÓ GYŐZŐ

A RENDEZŐ MUNKATÁRSA: THURÓCZY KATALIN

RENDEZŐ: SZÉKELY GÁBOR

 

 

Bemutató előadás: 1987. Március 6.

Utolsó előadás: 1990. Január 7.

Összes előadás: 70

 

 

Az előadás Párizsban, Bécsben, Moszkvában és Zürichben vendégszerepelt.

külföldi kritikák

Catullus

Most, hogy láthattuk az Odeonban, arra kell gondolnunk, hogy a darab kíméletlensége, sőt könyörtelensége az oka ennek a kései bemutatónak. A Catullus olyan könyörtelenül szól férfi és nő kapcsolatáról, hogy eljut a mindkét fél részéről felmerülő gyilkolási vágyig. (...) Ez az előadás, ha nem ilyen érzékeny és erőteljes színészi alakításokból állna, akár egy gran-guignol is lehetne. Székely Gábor és Antal Csaba egy tökéletes és intelligens képet festettek arról a polgári világról, amelyet Füst megfosztott minden hagyományos elképzeléstől.

A.H., Le Quotidienne

Az emberek közötti kapcsolatok önálló életre kelnek, miáltal az emberek sodró és pusztító érzelmi zűrzavar foglyai lesznek - ez pedig a színház számára rendkívül alkalmas stíluseszköz. Székely Gábor ezt a mindent magába szívó vad örvénylést elvonatkoztatás, tompító hatású szubtilitás vagy elemző távolságtartás nélkül, a szenvedély hevességével ábrázolja, egy tágas és magas enteriőrben /Antal Csaba izgalmasan megformált színpadképe/. (…) Maradandó hatást biztosít az előadásnak a szuverén dramaturgiai  hangsúlykezelés is: nemcsak a veszekedéseket és vitákat megelevenítő jeleneteket játsszák hangosan, hevesen, a túlhevültségig feszülten, hanem időnként a többi, szó szerinti értelemben véve önmagában kevéssé drámai jelenetet is; ezzel szemben az olyan, rendkívül erős drámai töltetű mozzanatok, mint például Metellus öngyilkossági szándékának bejelentése, egyszerűen, szinte magától értetődő természetességgel jelennek meg. A magyarul nem beszélő nézők számára - bár a zürichi közönség korántsem csupa ilyenből állt - a dialógusnak ez a differenciált kezelése és az általa keltett hangulat nem mindig érzékelhető spontán módon. A /különben helyeselhető módon/ teljesen monoton /és így a színészekkel nem konkurráló/ fejhallgatós szimultánfordítás elsimítja a hullámokat és így csökkenti az élményt. Ennek ellenére a vasárnap esti előadás nem magyar nézői is rendkívül hosszú tapssal méltányolták a - szünettel - három órán át tartó előadást. A tehetséges együttes tolmácsolásában kitűnően érvényesül Székely Gábor látványos rendezése, amely bármennyire szuverén is, a színészt mindig előtérbe állítja, sőt, a színészteljesítményére és karizmatikus jelenlétére épít.

Viviane Egli, Zürichsche Zeitung

képek

{phocagallery view=category|categoryid=33}