színlap

HEINRICH BÖLL - BEREMÉNYI GÉZA:

KATHARINA BLUM ELVESZTETT TISZTESSÉGE

FORDÍTÓ: BOR AMBRUS

Szereplők:

Balkay Géza, majd Vajdai Vilmos

Básti Juli

Benedek Miklós

Bertalan Ágnes, majd Rudolf Teréz

Blaskó Péter

Garay József

Hollósi Frigyes, majd Ujlaki Dénes

Lázár Kati m.v., majd Csákányi Eszter

Lengyel Ferenc

Máté Gábor

Rajkai Zoltán f.h.

Sinkó László, majd Lukáts Andor

Stohl András

Takátsy Péter f.h.

Tihanyi Szilvia f.h.

Udvaros Dorottya majd Bodnár Erika

Urmai Gábor m.v.

Varga Zoltán, majd Dévai Balázs

 

 

 

Munkatársak: Bartos Zsóka, Erőss Tamás, Frank Mónika, Gyöngyösi Tamás, Horváth Gyula, Horváth József, Szathmáry László, Pető József, Tóth Judit, Ványi Kati

 

Zene: Sáry László

Díszlet: Khell Zsolt m.v.

Jelmez: Szakács Györgyi

A rendező munkatársa: Valyuch Annamária

Rendező: Ascher Tamás

 

Bemutató előadás:1992. Május 28.

Utolsó előadás: 1996. Április 15.

Összes előadás: 100

külföldi kritikák

Katharina Blum elvesztett tisztessége

Böll művének színpadi adaptációjából Ascher érzelgősségtől mentes, szakmailag mesterien zárt új színpadi kompozíciót hozott létre, amely nem csupán a Magyarországon lezajlott társadalmi változásokkal vet számot, hanem az író iránti mély megértésről is tanúskodik. (…) Kiderül, hogy a magyarországi demokratizálást épp olyan jelenségek kísérik, mint a gazdasági csoda Németországában, és a folyamat ugyanúgy magas árat követel az emberektől. Nemcsak a címszereplőtől, akit Básti Juli a maga erős és kifejező távolságtartásával félelmetesen hitelesnek mutat, hanem a Bloma-házaspártól is, az ügyvéd férjtől és az építész feleségtől, akiknek vérrel kell fizetniük egy olyan demokrácia-értelmezésért, amelyet igazán senki sem akart. (…) Egyszerűen csodálatos, ahogy Blaskó Péter és Udvaros Dorottya megrajzolja a maga fejlődési útjának egyes stációit, s ekképp a jóhiszeműen felfogott kommunizmust, a szocialista utópiát az est másik nagy témájává avatják.

Helga Stöhr-Strauch

 

Ascher dinamikus rendezésének semmi köze a mű itteni, a hetvenes évek második felében keletkezett színpadi változataihoz, amelyek elsősorban dokumentatív jellegre törekedtek. Itt a szórakoztató valőrt nem áldozzák fel valamilyen tartalmi igénynek. (…) A német közönség számára mindig tanulságos, miképp kezelnek külföldi színházi alkotók valamilyen állítólag tipikusan német témát - kivált ha olyan tapasztalt társulatról van szó, amilyen a Katona József Színházé.

Hartmut Zeeb, Stuttgarter Nachrichten