Minden ember szakadék "Always keep a Diamond in your mind", mondja a Büchner Woyzeckjéhez írt songjainak egyikében Tom Waits, "mindig tarts egy gyémántot a fejedben", fordítja Szálinger Balázs szikár nyersben a kivetítőn (a Katona József Színház előadásán angolul hangoznak el a dalok), vagyis légy észnél, gondolkodj keményen és tisztán. Jó instrukció, Waits, a társszerző-zeneszerző tartja is magát hozzá. Brechtiesíti Büchnert. Könnyen teheti, az eredeti is közel áll a példázathoz, amennyiben a kísérlet tárgyává vált emberi egyed szisztematikus megnyomorításáról, illetve annak demonstrálásáról van benne szó. A kikiáltó világcirkusz-menazsériájában "katona lett a majom" - animális lényként tekintenek Woyzeckre. Ö is úgy beszél magáról, mint akit "elfog a természet", olyankor pedig nincs mit tenni, nem lehet gondolkodni, azt kell csinálni, amit a természet diktál. De Woyzeck gondolkodik, a Kapitány szerint túl sokat, keresi a válaszokat, az igeneket és a nemeket (a nemben az igent és megfordítva), s mivel nem találja, nem találhatja, hiszen deformált "speciesként" nincs módja az emberi életformára, kihullik a világból.
A songok fokozzák a Woyzeck mozaikosságát. Büchner eredeti jeleneteit is tetszés szerint lehet összerakni, minden epizód egy-egy preparátum, laboratóriumi metszet, górcsővel vizsgált szövetminta, és a songok új dimenziót, még egy fokkal több stilizáltságot visznek az anyagba. A történet moralitását fogalmazzák meg, eléggé tág dimenzióban, bibliai idézetektől kultúrtörténeti utalásokon át az amerikai westernig és Waits magánmitológiájáig. Szerzőjük hozzáadja még a tőle megszokott kemény, robusztus, berozsdált "kocsmazenét", amely pörölyként csap le, karcos melodikával és zakatoló tempó-ritmusban. Mindez Ascher Tamás kezében - Horváth Csaba katonás szögletességet és bábszerűséget folyamatos táncnyelvvé varázsló koreográfiájával kiegészülve - strukturáló tényezővé válik. Ascher rendezői eszményéhez híven formát, mértéket és arányosságot visz az előadásba, nem historizál, nem is aktualizál, a játék közege egy mindenkori fémrácsos építmény, pontosabban két, nyílásokkal áttört fal, amely egyaránt lehet lepusztult körlet, gyár, lakótér, kórház vagy bolondokháza, mindenesetre rideg ipari környezet, mobil elemekkel, beépített fali csúszkával és otromba "operációs lámpával" ( Khell Zsolt terve). Ebben a térben takarékosan, pontosan, lecsupaszított gesztusokkal kell játszani, nincs helye részletezésnek és pszichologizálásnak, a dialóg tárgyilagosságát folytatja a songé és viszont, a játékelemek feloldódnak egymásban, még a halott Marie-t is úgy görgeti át Woyzeck a színpadon, hogy a test koreografáltan meghoszszabbított rángásokkal tűnik el egy nyílásban.
Keresztes Tamás takarékosan bánik virtuóz mozgástechnikájával. Borsón tartva borsót székelő, malomkő-gurigán egyensúlyozó, mechanikus szolgarutinját metafizikai töprengésekkel oldó, lírai-groteszk Woyzeckje nem kórkép vagy orvosi esettanulmány, hanem mintaszerűen sűrített karakter. Jordán Adél vásott szürkéből démoni vörösbe öltöző Marie-ja (a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte) bejárja az ösztönlény szélsőségeit a lemondó fásultságtól a kihívó nősténységig. Nagy Ervin deli-tohonya Ezreddobosa meglepően könynyedén mozog, vöröstollas-dobverős tamburmajor-pantomimje kifejezetten bravúrszám, és énekhangja is perfekt a songokhoz. Bezerédi Zoltán a töppedt Kapitányt, Fekete Ernő a vehemensen buzgó Doktort jeleníti meg mint két tökéletesen önmagába zárt marionett-embert, akik a saját rögeszméik zsinórján rángatják Woyzecket. Kovács Lehel az árnyékfigura Andres, Kiss Eszter a Szomszédasszony, Elek Ferenc a Bolond funkcionális feladatát látja el, és - a többiekkel együtt - részei a közös demonstrációnak, ennek a furcsa, artisztikus stilizáltságában gyémánt keménységű groteszknek. ( Hogy a Kapitány büchneri jelzőhasználatának a Tom Waits-variációra nézve többszörös igazságát ezúton külön is megerősítsük.) A demonstráció végén a világ nyomorúságának jeleként Keresztes Woyzeckje az üres térré nyílt színpadon az animális lét ketrecébe süllyed vissza. Ahogy a szereplők éneklik: "Miserys the River of the World" (A szenvedés a világ folyója).
Minden ember szakadék, elszédülök, ha belenézek, mondja Woyzeck.
(...)
