Anamnesis a Katonában
Végy egy szikét, és metsz bele határozott mozdulattal az egészségügy pikkelyes bőrébe! A panaszokról pedig nehogy eszedbe jusson tájékoztatni kezelőorvosodat, gyógyszerészed! Minek? Úgy sincs értelme. Ez Bodó Viktor receptje az előadáshoz.
A recept megírásához szükség volt valós tapasztalatokra, élményekre is, ezért megkérte a nézőket, hogy írják meg saját történeteiket, akik akár betegként, akár egészségügyi dolgozóként részesei voltak a nagy magyar egészségügyi gépezetnek. Ezekből a beküldött mintegy 60 irományból, rövid humoros jegyzetekből, panaszos írásokból, megrázó napló részletekből jött létre az Anamnesis szövegkönyve, melyet Bodó Viktor rendező, író Róbert Júlia társszerző-dramaturg segítségével formált végleges színdarabbá. A darab olyan aktuális témát dolgoz fel, amivel élete során mindenki - aktív szemlélőként, vagy passzív áldozatként - találkozik. A darab rögtön belevág az események sűrűjébe, a Vészhelyzetből ismert szituációban találjuk magunkat. Miközben a háttérben a The Doors egyik fantasztikus zenéje dübörög, a mentősök egy haldokló fiatalasszonyt próbálnak életben tartani, esélytelenül. Időnk sincs sajnálkozni a történteken, mert egy merőben más ritmusú, hangulatú jelenetben találjuk magunkat. Színre lép a darab egyik állandó résztvevője, a halott anyját kereső fiatal rendező (Mészáros Béla), aki a kórházba lépéskor rögtön szembesül a segíteni képtelen, gonosz, oktondi portással, az egészségügy rideg, közönyös ápolóival, megközelíthetetlen, elérhetetlen orvosaival. Szerencsétlen rendezőnk egész darab alatt keresi elhunytnak hitt anyját, akiről a végén kiderül, hogy valójában nem is halt meg. De ezen valójában főhősünkkel együtt már meg sem lepődünk. A darab nem akar egyetlen történetet, szituációt sem teljes valójában feldolgozni, nincs sem idő, sem mód egy hangulatba teljesen belemélyedni, mert a rövid epizódok, a miniatűr történetek mértani pontossággal kidolgozott ritmusérzékkel váltják egymást, mire elkényelmesednénk egy szituációban, rögtön felráz, megdöbbent, kizökkent egy másik, az előzőtől ellentétes hangulatú esemény. S hogy a figyelmünk egy percig se lankadjon Bodó Viktor jól ismert zeneszámokkal teszi teljessé az egyes jeleneteket. A darab "lenyűgözően laza rendezéssel olyan témát vizsgál, amely mindenkit nagyon mélyen érint. Betegség. Halál. Gyógyulás. Egy barátunk vagy rokonunk elvesztése. Egy váratlan tragédia. Az egészségügy anomáliái. Érdekek és érdektelenség. Korrupció. Reklám. Halálbiznisz. Vér és boncolás. Elcsigázott, ébrenléti rekordokat döntögető egészségügyi alkalmazottak. Átvert betegek. Műhibák. Csodákat véghezvivő orvosok."
Lehet, hogy Bodó Viktor eredeti terve az volt, hogy a darab a magyar egészségügy elé tartson görbe tükröt, ám ettől sokkal tovább merészkedett. A mai magyar valóságot mutatja be, ahol csak addig vagy érdekes, fontos személy, amíg valami hasznunk van belőled, de ha érdekeink úgy kívánják - még ha egy társadalmi csoportba, egy kasztba, az orvosok nagy családjába is tartozol - simán otthagyunk, engedjük, hogy a padlón vergődve beledögölj a fájdalomba. Itt az egyén nem fontos, csak a fentről jövő kitűzött cél elérése.
A Katona József Színház színészei a Szputnyik Hajózási Társaság művészeivel együtt a próbafolyamat előtt néhány napot kórházban, mentősök közelében, nővérek munkáját figyelve, orvosok mellett igyekeztek felkészülni szerepeikre. A rövid jeleneteket néhány perces filmbejátszásokkal is megszakították. Ezeken a felvételeken interjút készítettek orvosokkal, nővérekkel, jogvédővel, gyógyszerésszel szakmájukról, a magyar egészségügy helyzetéről, a problémák kezeléséről, életről és halálról.