Gabnai Katalin: Veszedelmes mizantrópok
William Congreve: Így él a világ
A műsorfüzet vezércikke királyi udvariassággal vezet be bennünket a restaurációs komédia világába, noha az írás napjaink hatalomban lévő és onnét kirekesztett elitjének magatartását elemzi orvosi pontossággal. Már csak ennek átolvasása végett is érdemes időben érkezni az előadásra. A William Hogarth-metszetekkel díszített gyönyörű füzet szerkesztője Fodor Géza és Gáspár Ildikó, tervezője Khell Zsolt.
Ascher Tamás – Varró Dániel új fordításában – klasszikusan tiszta rendezői eszközökkel, két keserű felvonásban tálalja a több mint háromszáz éves darabot. Khell Zsolt díszletének kazettás mennyezetrácsa fakókék és barnásszürke fából való oldalfalak fölött feszül. Ide, az 1600-as évek végének szalonjába érkeznek nyüzsögve szolgák és ficsúrok, lelketlen kisasszonyok és nagyasszonyok, hogy napjaikat pletykával és ármánnyal fűszerezzék. Szakács Györgyi jellemtanulmányoknak is beillő, parádés jelmezekbe öltöztette színészeit. Az angolkék bársony és a tompa angolvörös sötét és vizezett árnyalatai közt föltűnik az aranyló narancs, a zöldes földszürke, s adódik hozzá a naivát – már ha van itt ilyen – játszó Ónodi Eszteren egy kis giccses rózsaszín meg kék. Szimbolikus jelentősége van az álhajaknak. Mikor a „hősszerelmes” Fekete Ernő fölcsapja fejére az egész lényétől, szemétől, bőrétől idegen hollófekete parókát, mintha egy ajtó csapódnék be valahol.
Keresztes Tamás fél tucat apró szolgaszerepben – a huszonötödik percben már a negyedikben – szövi át meg át az előadást. Időnként leül egy csemballóhangú hangszerhez, s akkorddal hangsúlyozza az aktuális szövegbeli poént. Szép folytatása ennek a „kibeszélésnek” a játékosok olykori odafordulása az egyébként elképedt közönséghez. Egy-egy duett vagy kvartett erejéig szembefordulnak velünk a föntiek, mi meg csak nem akarjuk elhinni, hogy ezek odafönt épp olyan bicskanyitogatóak, mint azok, akiket elviselünk odakint. Gonosz, pontos, briliáns játék ez. Csekély bosszú az átéltekért.
Elek Ferenc nyekergő beszéddel s csodálatos testhullámmal adja a hülye piperkőcöt. Mellette a vidékről fölkerült, személyiségzavaros fickó szerepében Hajduk Károly pislog aprókat, ültében rázza a lábát, hervadt liliom a lelógó csuklója, pisilősen zárja combjait. Mennyire ismerősek ezek itt! S mily kiállhatatlanok. És még csak most jönnek a nők. A kígyófészek dísze Mrs. Hamish, a szalmasárga összhatású porcelánbaba (Kiss Eszter), Mr. Hamish (Bán János) csapodár felesége, és a minden lében kanál Miss Labenspoont megformáló, fémes rózsaszín Kerekes Éva, mint vendég. Kerekes Éva rég volt ilyen jó formában. Boldogság látni, hallani. Károg, nyávog, sziszeg és sistereg. S az ő titkon szerelmes asszonya van legközelebb a halálhoz. Ha valaki kiszáll egyszer ebből a táncból, az Miss Labenspoon lesz. Méreggel teszi, vagy ugrik valahonnét. Nincsenek tartalékai.
Bezerédi Zoltán Sir Bumford Witzingham szerepében a sáros csizmájú, barna arcú, gazdag vidéki tahót jeleníti meg. Tragikus ízű, torkot kaparó az a jelenet, amikor nyikhaj kis öccse nem akarja őt megismerni a fővárosban. Nagynénje, Lady Elalale szerepében Bodnár Erika olyan zamatos figurát hoz, mintha Gogol ruccant volna át az angolokhoz megmutatni, hogyan is kell dércsípte asszonyokat ábrázolni. Takátsy Péter , Pelsőczy Réka és Tóth Anita a szolgatrió tökéletes biztonsággal mozgó, tisztán rajzolt alakjai.
A szinte átláthatatlan gazdasági és szerelmi cselszövény a két fiatal egybekelését és/vagy szétzavarását szolgálja. Fekete Ernő és Ónodi Eszter a mérhetetlen mennyiségű arcfesték alatt élő kétségbeesést tud felmutatni. Fekete Ernő szövege mindig zengő és hibátlan. Lehet, hogy titkon belejavít a tanulandó szövegbe? Mert ha mások szólnak, egyre erősödik a nézőben a gyanú, hogy Varró Dániel versben jobban beszél, mint prózában. Ott tudniillik a zenei kényszer átviszi a buktatókon. A gyalogjáró mondat egyensúlyát viszont nem jól ismeri. Valami gond van ezekkel a szövegekkel, s ezt nem először érezhetni Varró Dániel színházi fordításait hallgatva. Olykor sután magyartalanok a mondatok, s időnként szóhasználati bizonytalanságot kell feledtetnie a szellemes fordulatoknak.
Összegezve: kietlen, keserű, realista este. Hogarth szerelem utáni öltözködőket ábrázoló híres képének címe: Utána mindenki szomorú. Itt közben is mindenki szomorú. Fönt is, lent is.
Zsöllye.hu, 2005. április 27.