A Katona József Színház az élő lelkiismeret színháza lett. Minden bemutatójuk ezt erősíti. A huszonhatodik órában vagyunk, fejtegetik a tudósok, a Földnek annyi, mert önzésből elkótyavetyéltük. Az ember - pár ezer mozgatja a hétmilliárdot érdekláncán – ural mindent. Elolvad Grönland jege, milliárdnyi ember, aki él a tengerpart közelében elveszti életterét, mert még az Adrián is megemelkedik a vízszint. De mi változatlanul szemetelünk, pazarlunk árammal, étellel, benzingőzzel.
Már látni, hogy a vég nem is olyan távoli, s mégsem változtatunk semmin. Úgy teszünk, mintha mi sem történne, pedig ugye, történik.
Duncan Macmillan ebből a lelkiismeret-furdalásból írt egy darabot, amely nemcsak Angliában aratott sikert, ott szerepel a Schaubühne repertoárján Berlinben. Tóth Krisztina fordításában és Forgács Péter rendezésében most láthatjuk a Katona Sufnijának színpadán. Rosszul mondom, nincs színpad, nincs semmiféle olyasmi ami a színpadi játékot kísérni szokta. Nem szakítanak ki bennünket változó látvánnyal, különféle hangjelenséggel a térből és az időből. Nincs semmiféle kellék. Két színész van, akik megosszák aggodalmaikat velünk: egy nő és egy férfi. A férfi gyereket szeretne, a nő nem. Elhangzanak a gyerekvállalással kapcsolatos összes kétségek, hogy kell-e, érdemes-e, hogy szülhetünk-e gyereket arra a világra, amelyet tudva tudunk, hogy pusztítunk, hogy ő már nemcsak gorillákat nem lát, de pillangókat is alig, a tengeri tehenekről nem is beszélve. Nincs verébciripelés és rigófütty a belvárosban, lassan hársfát is csak képeskönyvben látunk.
Két ember ossza meg gondolatait, kétségeit egymással, s mivel hangosan, s mi ott vagyunk, velünk is. Azok a kétségek, amelyek foglalkoztatják őket, azok a mi kétségeink is. Bibliai emberpár – telve egymás iránt érzett szeretettel, tisztelettel, kétségekkel – előttünk, huszonegyedik századi változatban.
Nincs feloldódás, nincs katarzis, nincs megkönnyebbülés, mégis, a két színész játéka élvezetessé tesz minden percet. Különösen Pálos Hanna meggyőző a fiatal értelmiségi széplélek bőrében. Gyöngéd szerető és önnön félelmeit nem projektálja. Vállalja magát öniróniával és méltósággal. Nagyszerű.