Mudry Dorka, Gróf Boglárka: Hogyan lettél dramaturg?
Nem tudtam, hogy ilyen szakma is van. Színházzal akartam foglalkozni, és az érettségi után többen ajánlották, hogy próbáljam meg a dramaturg szakot. Abban az évben indult éppen, három új osztályfőnökkel, akikkel nagy szerencsém lett: Jákfalvi Magdolna, Kárpáti Péter és Upor László. Ők hárman három különböző irányból közelítették, hogy mit jelent a dramaturg, három különböző modellt kínáltak. Abban egyetértettek, hogy a dramaturg alkotó ember.
Hozzájuk csatlakozott később Radnai Annamária és Forgách András, és több fontos dramaturg- és rendezőtanár. Színházcsinálók és színháztudók. Sokrétű és sűrű képzést kaptunk, az első három évben azt éreztem, hogy olyan dolgokkal foglalkozhatom, ami érdekel, és rajtam múlik, hogy merre lépek tovább. A szakmai gyakorlatok során derült ki, többek között a Katonában, hogy tudok dramaturg lenni. Kialakultak olyan szakmai kapcsolatok, együttműködések, amelyekben éreztem a helyem és láttam perspektívát, ez inspirált. De ez egy éveken át tartó, több helyszínen és változó intenzitással zajló folyamat volt. Sok helyen ki akartam próbálni magam, több műfajban, különböző csapatokban, eltérő alkotási attitűddel. 2012-ben végeztem, nagyon változatos és tanulságos módon telt el ez a tizenegy év a szakmai életemben. És a Katona volt az egyik meghatározó pont benne.
Székely Kriszta állandó dramaturgja vagy. Hogyan kezdődött az együttműködésetek, és mi a közös munkamódszeretek lényege?
Az SZFE-n találkoztunk és barátok lettünk. Ez volt az első, mert ebből épült ki az a bizalom, ami aztán a közös munkáknál már adott volt. Ő elsőéves rendező volt, amikor én negyedéves dramaturg, tehát sokáig – éveken keresztül –beszélgettünk mindenről, mire közös munkával a nyilvánosság elé léptünk volna. Ez volt a Szép napok a Sufniban. A munkamódszert leginkább ezek a beszélgetések jelentik. Együtt is nagyon sok irányt kipróbáltunk már, itthon, külföldön, prózában, zenés műfajban, kortárs és klasszikus alapanyagokkal, és mindig a nulláról indulunk. Keressük, hogy mi lenne az adott helyzetben (a témákkal, a darabbal, a színészekkel, a külvilággal összefüggésben) érdekes, releváns, élő, mai, számunkra kihívás. Ez valamikor egyértelműbb, valamikor eléggé küzdelmes. Összeségében azt mondhatom, hogy hasonlóan látjuk a világot, és emiatt a nagy kérdésekben egyetértünk – a részletekben, konkrétumokban viszont nem feltétlenül. Ez talán szerencsés, mert úgy tudunk különböző lehetőségeket megvitatni és egymásnak ellentmondani, hogy közben egy irányba haladunk.
Azt gondolom, dramaturgként ez feladatom is: alternatívák, lehetőségek felvetése, elemzése, opponálása, a felmerülő problémákra való reflektálás, megoldások keresése. Az úgynevezett ötletelés, aztán a segítség a kivitelezésben.
Kriszta sokáig nyitott helyzetet teremt, és később kezdi el szigorúbban terelni a cél felé a folyamatot. Fontos lesz a színészekkel való párbeszéd és az, ami a próbákon történik. Ez rendszerint sok mindent felülír abból, amit korábban gondoltunk, és nekem is megváltozik a szerepem, tudni kell ahhoz képest reagálni, ami ott alakul, adott esetben háttérbe húzódni vagy másképp visszajelezni. A végső döntéseket Krisztának kell meghozni, és rendezőként neki kell a folyamatot működtetni – ez nehéz munka, ezt próbálom segíteni.
Korábban is dolgoztál már a Katona József Színházban, mint szabadúszó. Az új évadot azonban már a társulat tagjaként kezded meg. Milyen várakozások/előzetes elvárások vannak benned az új helyzettel kapcsolatban?
A Katona egy negyven éves színháztörténeti jelentőségő múlttal bíró színház. A régmúltját kutattam, a közelmúltjának én is részese lehettem. Most elsősorban a jövője érdekel. Kiváló színházi emberek dolgoznak ezen a helyen, ez egyrészt napi szinten inspiráló, másrészt felelősség is. Azt gondolom, hogy a színházhoz szerződő dramaturgként ennek a szakami minőségnek az érvényesülését kell segítenem, aktívan keresni azokat a lehetőségeket, amelyek fontos hellyé teszik a Katonát 2023-ban is. A Rimini Protokoll német színházi kollektíva egyik tagja határozta meg a dramaturgi munkát az alkotó-kutató-kurátor hármassággal. Az alkotás és a kutatás eddig is része volt a szakmai életemnek, most az is feladatom lesz, hogy hozzájáruljak a színház profiljának alakításához: ez jelentheti témák, szövegek, alapanyagok, alkotók keresését és megtalálását, de bármi olyan eseményt és tartalmat is, ami a színházhoz kötődik. Az én jövő-ideám az, hogy a Katona, amellett hogy remek és lényegbevágó előadásokat hoz létre, fontos kulturális pont a városban, az országban, sőt Európában is.