„Megtudhatnám, hogy mi a humor forrása?”
Katona József Színház. Humor. Zseniális agymenés. A per című Kafka-regény alapjai…(Ledarálnakeltűntem). Azt hiszem ez az, amit első körben tudniuk kell. Talán még azt, hogy kihagyhatatlan! A rendező Bodó Viktor. Kétség kívül van zsenije. Nem ért csalódás. Őrület volt!
Az előadás indításakor, a színészek körbefonalazzák a nézőteret miközben improvizatív mondatokkal, kiszólásokkal kommunikálnak. A körbefonalazás olyan érzést keltett, mintha megszabnák a nézők korlátait, az előadás mégis feszegeti a hétköznapi életben felépített határokat. Főleg a szexualitáshoz fűződőeket. De – legyünk azért reálisak -, majdnem minden e téma körül forog.
Az alapszituáció a regénnyel megegyező, de az előadás formanyelve új jelentésrétegeket feszeget. Főszereplőnk József K.(Keresztes Tamás), akit letartóztatnak. Megismerhetjük rejtett titkait, azt hogy miért tartják bűnösnek, hogyan is él ez a polgári személy. A letartóztatás ok- okozati összefüggése József K. számára nem ismert. Először úgy gondolja, csupán születésnapi tréfa áldozata lett, de később rá kell döbbennie, hogy tréfáról szó sincs. Egy hatósági gépezetbe kerül a letartóztatás miatt, ami magába szippantja. Menekülési lehetősége nincs. Hiába állítja, hogy ő ártatlan, azt sem tudja miért áll letartóztatás alatt. Nyomozni kezd a hatóság után, azt próbálja kideríteni, ki áll a nyomozás mögött, ki az egész irányítója. A világ, amiben kénytelen létezni meg se hallja. Az ügyvédek nem teljesen beszámíthatóak, mániákusak, a nők használati-, szexuális eszközök, akik a per előrelépésében bizonyos szolgáltatások ellenében hajlandóak segítségére lenni a férfinak. A per procedúrája szó szerint az őrületig fokozza a kedélyeket, mind a szereplők elméjében, mind a szituációkat illetően.
Az előadás rövid snittekből épül fel. Ettől hatásos. Egyik pillanatban még mulatságos egy ironikus megjegyzés, apró társadalomkritika, s ezt egy drámai mélypont követi. Például, amikor főhősünk a teljes elmezavar állapotába jut, majd újra becsap a villám. Ez a fajta színház felrázza a nézőt az adott állapotából, hajazva ezzel Brecht színházfelfogására. Aminek a mottója: ”Ne guvasszátok olyan romantikusan a szemeteket!”. Tehát nincs szükség a szentimentalizmusra, és a szereplők iránti empátiára. Így nem meglepő, hogy a drámai pillanat feloldásaként, férfitánckar ropja az All that jazzre (ez Schmidt Áron koreográfus remek munkáját dicséri).
Komoly ügyvéd vonul fel hiányos öltözetben, műanyagot használnak hangeffektnek, telefont hangszernek. Ezek az őrületes humor forrásai. Újra pár perc pihenő, hogy a rekeszizmok megpihenjenek, aztán effekt, effekt, effekt, zene, és az ember már úgy érzi, ki sem akar szakadni ebből a Kánaánból, aminek részese lett. A vége pedig… Ki ne szeretné látni Keresztes Tamást szörfözni egy vasalódeszkán, miután ledaráltákéseltűnt?!
Díszletvilága egyszerű és nagyszerű. Csak minimális tárgykészletet használ, gyakran egy tárgynak több funkciója is van. A színpadi elrendezés nagyon frappáns. A térelosztásban fő szempont, hogy mindent lásson a néző, ráadásul úgy, hogy az éppen folyó cselekményt előtérbe helyezi. Akár fénnyel, ajtók zárásával, vagy mozgószínpad igénybevételével.
A színészeké minden elismerésem. Természetes. Ez az egy szó, ami jellemzi a játékukat. Még a ripacskodást (ami hozzátenném, kötelezően jelen kellett legyen) is természetesen csinálták. Keresztes Tamás az őrületbe kergetett kispolgár, Jordán Adél az igazi rosszlány, Nagy Ervin a macsó, remekül oldották meg a jellemábrázolást, de ez minden szereplőről egyaránt elmondható. Az improvizáción alapuló jelenetek is remekül sikerültek, ami a darab fő koncepciója, ez nem meglepő, hiszen ez Bodó Viktor rendező egyik jellegzetessége. A szereplők ugyanúgy kivették a részüket mind a táncok terén, mind a díszletek rendezésében. Érződött a csapatmunka, ami a színház elengedhetetlen pillére.
Élvezetes, kétség nem fér hozzá. Pazar humor van benne, az is bizonyos. A vastaps pedig jár!
Fekete Ernő, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos, Kun Vilmos, Keresztes Tamás, Lengyel Ferenc, Jordán Adél, Borbély Alexandra, Nagy Ervin, Rajkai Zoltán, Olsavszky Éva, Dankó István, Mészáros Béla, Rezes Judit, Kovács Lehel, Tasnádi Bence….
Érdemes megnézni, és hagyni, hogy az őrültség birtokba vegye az elmét egy estére!