színlap
FÜST MILÁN: CATULLUS
DRÁMA KÉT RÉSZBEN
CLODIA |
UDVAROS DOROTTYA |
METELLUS, a férje |
BENEDEK MIKLÓS |
CATULLUS |
MÁTÉ GÁBOR m.v. |
CALVUS, Catullus barátja |
SINKÓ LÁSZLÓ |
FLAVIA, Metellus anyja |
OLSAVSZKY ÉVA |
TERTULLIA, Clodia barátnője |
CSOMÓS MARI |
EGNATIUS |
EPERJES KÁROLY |
CLODIUS, Clodia fívére |
DÖRNER GYÖRGY majd BALKAY GÉZA |
FEROX, Clodia szolgálója |
KUN VILMOS |
EGY HAJÓS |
HORVÁTH JÓZSEF |
RUFUS, Catullus szolgája |
VAJDAI VILMOS |
EGY ZENÉSZ |
PUSKÁS TAMÁS majd VARGA ZOLTÁN |
A KOCSMÁROS |
GARAY JÓZSEF |
CLODIA SZOBALÁNYA |
SZALAI KRISZTINA fh. |
DÍSZLETTERVEZŐ: ANTAL CSABA
JELMEZTERVEZŐ: SZAKÁCS GYÖRGYI
ZENEI VEZETŐ: SIMON ZOLTÁN
DRAMATURG: DURÓ GYŐZŐ
A RENDEZŐ MUNKATÁRSA: THURÓCZY KATALIN
RENDEZŐ: SZÉKELY GÁBOR
Bemutató előadás: 1987. Március 6.
Utolsó előadás: 1990. Január 7.
Összes előadás: 70
Az előadás Párizsban, Bécsben, Moszkvában és Zürichben vendégszerepelt.
külföldi kritikák
Catullus
Most, hogy láthattuk az Odeonban, arra kell gondolnunk, hogy a darab kíméletlensége, sőt könyörtelensége az oka ennek a kései bemutatónak. A Catullus olyan könyörtelenül szól férfi és nő kapcsolatáról, hogy eljut a mindkét fél részéről felmerülő gyilkolási vágyig. (...) Ez az előadás, ha nem ilyen érzékeny és erőteljes színészi alakításokból állna, akár egy gran-guignol is lehetne. Székely Gábor és Antal Csaba egy tökéletes és intelligens képet festettek arról a polgári világról, amelyet Füst megfosztott minden hagyományos elképzeléstől.
A.H., Le Quotidienne
Az emberek közötti kapcsolatok önálló életre kelnek, miáltal az emberek sodró és pusztító érzelmi zűrzavar foglyai lesznek - ez pedig a színház számára rendkívül alkalmas stíluseszköz. Székely Gábor ezt a mindent magába szívó vad örvénylést elvonatkoztatás, tompító hatású szubtilitás vagy elemző távolságtartás nélkül, a szenvedély hevességével ábrázolja, egy tágas és magas enteriőrben /Antal Csaba izgalmasan megformált színpadképe/. (…) Maradandó hatást biztosít az előadásnak a szuverén dramaturgiai hangsúlykezelés is: nemcsak a veszekedéseket és vitákat megelevenítő jeleneteket játsszák hangosan, hevesen, a túlhevültségig feszülten, hanem időnként a többi, szó szerinti értelemben véve önmagában kevéssé drámai jelenetet is; ezzel szemben az olyan, rendkívül erős drámai töltetű mozzanatok, mint például Metellus öngyilkossági szándékának bejelentése, egyszerűen, szinte magától értetődő természetességgel jelennek meg. A magyarul nem beszélő nézők számára - bár a zürichi közönség korántsem csupa ilyenből állt - a dialógusnak ez a differenciált kezelése és az általa keltett hangulat nem mindig érzékelhető spontán módon. A /különben helyeselhető módon/ teljesen monoton /és így a színészekkel nem konkurráló/ fejhallgatós szimultánfordítás elsimítja a hullámokat és így csökkenti az élményt. Ennek ellenére a vasárnap esti előadás nem magyar nézői is rendkívül hosszú tapssal méltányolták a - szünettel - három órán át tartó előadást. A tehetséges együttes tolmácsolásában kitűnően érvényesül Székely Gábor látványos rendezése, amely bármennyire szuverén is, a színészt mindig előtérbe állítja, sőt, a színészteljesítményére és karizmatikus jelenlétére épít.
Viviane Egli, Zürichsche Zeitung