színlap
HEINRICH BÖLL - BEREMÉNYI GÉZA:
KATHARINA BLUM ELVESZTETT TISZTESSÉGE
FORDÍTÓ: BOR AMBRUS
Szereplők:
Balkay Géza, majd Vajdai Vilmos
Básti Juli
Benedek Miklós
Bertalan Ágnes, majd Rudolf Teréz
Blaskó Péter
Garay József
Hollósi Frigyes, majd Ujlaki Dénes
Lázár Kati m.v., majd Csákányi Eszter
Lengyel Ferenc
Máté Gábor
Rajkai Zoltán f.h.
Sinkó László, majd Lukáts Andor
Stohl András
Takátsy Péter f.h.
Tihanyi Szilvia f.h.
Udvaros Dorottya majd Bodnár Erika
Urmai Gábor m.v.
Varga Zoltán, majd Dévai Balázs
Munkatársak: Bartos Zsóka, Erőss Tamás, Frank Mónika, Gyöngyösi Tamás, Horváth Gyula, Horváth József, Szathmáry László, Pető József, Tóth Judit, Ványi Kati
Zene: Sáry László
Díszlet: Khell Zsolt m.v.
Jelmez: Szakács Györgyi
A rendező munkatársa: Valyuch Annamária
Rendező: Ascher Tamás
Bemutató előadás:1992. Május 28.
Utolsó előadás: 1996. Április 15.
Összes előadás: 100
külföldi kritikák
Katharina Blum elvesztett tisztessége
Böll művének színpadi adaptációjából Ascher érzelgősségtől mentes, szakmailag mesterien zárt új színpadi kompozíciót hozott létre, amely nem csupán a Magyarországon lezajlott társadalmi változásokkal vet számot, hanem az író iránti mély megértésről is tanúskodik. (…) Kiderül, hogy a magyarországi demokratizálást épp olyan jelenségek kísérik, mint a gazdasági csoda Németországában, és a folyamat ugyanúgy magas árat követel az emberektől. Nemcsak a címszereplőtől, akit Básti Juli a maga erős és kifejező távolságtartásával félelmetesen hitelesnek mutat, hanem a Bloma-házaspártól is, az ügyvéd férjtől és az építész feleségtől, akiknek vérrel kell fizetniük egy olyan demokrácia-értelmezésért, amelyet igazán senki sem akart. (…) Egyszerűen csodálatos, ahogy Blaskó Péter és Udvaros Dorottya megrajzolja a maga fejlődési útjának egyes stációit, s ekképp a jóhiszeműen felfogott kommunizmust, a szocialista utópiát az est másik nagy témájává avatják.
Helga Stöhr-Strauch
Ascher dinamikus rendezésének semmi köze a mű itteni, a hetvenes évek második felében keletkezett színpadi változataihoz, amelyek elsősorban dokumentatív jellegre törekedtek. Itt a szórakoztató valőrt nem áldozzák fel valamilyen tartalmi igénynek. (…) A német közönség számára mindig tanulságos, miképp kezelnek külföldi színházi alkotók valamilyen állítólag tipikusan német témát - kivált ha olyan tapasztalt társulatról van szó, amilyen a Katona József Színházé.
Hartmut Zeeb, Stuttgarter Nachrichten