Berlin, Alexanderplatz

Alfred Döblin regénye nyomán a színpadi adaptációt Mikó Csaba készítette, továbbgondolta Kovács D. Dániel és Bíró Bence.

A Berlin, Alexanderplatz szereplői a szegények, elesettek és kitaszítottak. A névtelen tömegek, akiknek élete egybeforrott a város életével. Főhőse, Franz Biberkopf szállítómunkás, ittas féltékenységében megveri barátnőjét, aki később belehal sérüléseibe, Franzot pedig súlyos testi sértés miatt börtönbe zárják. Amikor kiszabadul, elhatározza: tisztességes ember lesz.

Döblin hitelesen ábrázolja a társadalom szorításában vergődő, s végül minden becsületes szándékát feladó embert. Hőse afféle fordított Mefisztóként „mindig jót akar, s mindig a rosszat teszi”. Jószándéka azonban nem rossz természetén bicsaklik ki, hanem tökéletes tudatlanságán. Hiába érzi saját bőrén, hogy kifordult sarkaiból a világ, nem tud vele mit kezdeni. E tömeges élmény a 20-as évek Németországában, nemsokára a nácizmus legfőbb hajtóereje lesz.

A Berlin, Alexanderplatz megérdemelten foglal el különleges helyet a modern világirodalomban. Dos Passos Manhattan Transferjét (1925) szokták elődjének tekinteni, mint nagyváros-regényt, és James Joyce Ulyssesét (1922), mint tudatmozgást, tudatáramot megfestő prózai alkotást.

Alfred Döblin örököseinek az engedélyét a Gustav Kiepenheuer Bühnenvertriebs-GMBH és a Hofra Kft. közvetítette.