facebook Ugrás a fő tartalomra
Rendező Zsótér Sándor
Írta Stanisław Ignacy Witkiewicz
Bemutató 2023. április 21.
Az előadás hossza 2 óra 10 perc, egy szünettel

Kerényi Grácia fordítása

 

A lengyelek, legalább is a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Slowacki, Wyspiański, Witkiewicz,Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima éslecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt…

 

A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben. De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnőgyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vérszerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.

 

Zsótér Sándor

 

Az előadásban erős hanghatások hallhatók.

 

Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand közreműködésével valósul meg.

Következő előadások

január 16., 19:00

február 22., 19:00

GALÉRIA

 

Szereplők
Az Apa, Wojciech Walpor  Mészáros Béla
Ő, Edgar Walpor Keresztes Tamás
A fiúcska, Tadek Lelkes Botond m.v.
A Lady, Alice of Nevermore hercegnő Mentes Júlia
Vizityúk, Flake-Prawacka Erzsébet Stork Natasa m.v.
Gazfickó, De Korbowa-Korbowski Richard, Recté Wiktos Mátyás Béres Bence
Három aggastyán:   
Tipowicz Efemér Dankó István
Szellemer Izsák Ujlaki Dénes
Evader Alfréd    Bán János
Lakáj, Jan Pablichenko Jakab Balázs 
A főspicli, Smorgon Adolf Dankó István
Lámpagyújtogató Bán János
Alkotók
Díszlet Ambrus Mária
Jelmez Benedek Mari
Dramaturg Ungár Júlia
Zene Lelkes Botond
Súgó Schaefer Andrea
Asszisztens Héricz Anna
Rendező Zsótér Sándor
Kritikák

Revizoronline.hu - Nánay István
Szinhaz.net - Urbán Balázs
"Mint tudjuk, a színpadi puska előbb-utóbb elsül – nincs ez másképp a Vízityúkban sem. Ő, Edgar Walpor hosszas habozás után lő, nem is egyszer, hogy aztán a játék folyamán még több puskalövést halljunk. Igaz, az áldozat hajlamos nem meghalni, vagy legalábbis feltámadni, miközben a semmiből egy gyerek kerül elő, s még egy forradalom is kitör."
Kutszelistilus.hu - Turbuly Lilla
Art7.hu - Kállai Katalin
"Az előadás egyes mozzanatai primer jelentésükön túl – de azzal elválaszthatatlanul összefonódva – mély, sziporkázóan szellemes jelentéstartományokat hordoznak. Példának okáért az a szimbolikusnak is tekinthető aktus, amely magától értetődő természetességgel jelzi a színpadi időt – tíz év elteltét. Az addig bal oldalon lévő foteleket jobb oldalra, míg a jobb oldalon lévő kanapét a bal oldalra helyezik. Mondhatni, létünk bénító állandóságában ennyi a változó…"

Sajtó

Interjú Mészáros Bélával - kultura.hu
Interjú Mészáros Bélával és Zsótér Sándorral - Artisbusiness.hu

"A közönség feladata összerakni a hiányzó információkat?
Zs. S.: Sok mindenből összerakhatja, ha akarja, ha van kedve és ideje rá. Ő dönt. A vágy: érteni a színpadi alak életét – pedig a miénkét se értjük mindig.
M. B.: Többször olvasva, próbálva a darabot, azt látom, hogy nagy figyelem és érzelmi intelligencia kell hozzá. Nincs folyamatosság: amint elhangzott egy sor, a következőt már teljesen máshonnan kell fogalmaznom, és ott kell lennem fejben. Például egy ponton elhangzik, hogy „és nélküle élni nem tudott” – ennek elképesztő sűrűsége és energiája van, jó helyre van beillesztve. Egyszerű mondatokból áll a szöveg, mégis nehéz jól mondani."