„Az emberek 2000 év előtt is olyanok voltak, mint most.

 

Az emberiség maga tette magát azzá, ami.

 

Mi az idő?”

(Madách Imre)

 

Madách Az ember tragédiájában nagyívű utazásra invitál. Azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek egyidősek az emberiséggel, és hol felemelő, hol kétségbeejtő gondolatokra lel válaszként. Mi is választ akarunk, tudni akarjuk, miért küzdünk, de sejtjük, hogy a nagy Összefüggést sosem mondhatjuk ki egyetlen pontosan megfogalmazott állításként. Próbálkozunk és elbukunk, egészen addig, míg az életünk egy átlagos szerda délutánon váratlanul véget nem ér. Ádámot és Évát Lucifer vezeti az úton, megosztja velük a tudást, de az „igazság” és a „valóság” csalóka fogalmai újra és újra szétesnek körülöttük. Alkotótársaimmal minket az motivált, hogy nemzeti drámánkat kortárs szövegként olvasva olyan előadást hozzunk létre, amelyben nem Madách nyelvi és dramaturgi bravúrjai előtt hajtunk fejet, hanem megengedjük magunknak, hogy a segítségével asszociáljunk, mellérendeljünk, felnagyítsunk, átkeretezzünk témákat, és a történelmi tablók felsorakoztatása helyett az emberi élet stációit és meghatározó helyzeteit keressük. Vagyis új utazásra hívjuk azokat, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak.

 

Székely Kriszta

 

Madách Imre drámai költeménye és Nádasdy Ádám prózai fordítása alapján az előadás szövegváltozatát Szabó-Székely Ármin készítette.

 

Az előadásban erős hang- és fényhatásokat alkalmazunk.

Az előadáshoz kapcsolódóan ingyenes alapozó foglalkozást tartunk minden időpontban 18:15-től!