Holt lelkek
Egy isten háta mögötti orosz városkába hivatalnokféle idegen érkezik. Csicsikov minden tekintetben jelentéktelen alak, de nem fukarkodik a pénzzel, modora simulékony, így hamarosan a polgármester bizalmába férkőzik. Miután otthonosan kezd mozogni a felsőbb körökben, szép sorjában felkeresi a környék földbirtokosait, hogy papíron felvásárolja tőlük az elhalt jobbágyokat. Gogol kisregényének színpadi adaptációja – Szakonyi Károly komédiája nyomán – Dankó István munkája, akinek ez a kamara-előadás az első rendezése. Az idén tíz éve szerződött a Katona József Színházhoz, frissdiplomásként, ahol karakterszínészként szerette meg őt a közönség. Most mintha azt demonstrálná: neki talpalatnyi hely elég, hogy felvillantsa a színészeten túlmutató tehetségét a fanyar módon szatirikus, egyéni humorral átszőtt előadásban. Az alagsori Sufniban ezúttal egyetlen, háromszor hat méteres emelvény a játéktér, amely hol fogadó, hol hivatal, falucska, focipálya, vagy maga a végeláthatatlan orosz vidék. Vizi Dávid végzős színészhallgató, a teátrum egyik új reménysége lubickol a testhezálló főszerepben. Elek Ferenctől megszokott, hogy bármit eljátszik, de különleges dolog egyetlen este látni őt vagy féltucatnyi, tökéletesen formált alakításban, a kupori vénasszonytól kezdve a pöffeszkedő polgármesteren keresztül az ostoba, de gyanakvó jobbágynyúzóig. Mészáros Blankának jut minden más nőalak, gyors átváltozásai mellett Lestyán Attila szolgafigurája a megkérgesedett társadalmi viszonyok időtlenségét sugallja.