2x06: Apatikus személyiségzavar
Totális az apátia a Gondnokságon, nem csak Attila elvesztése okoz galibákat – a teljes technikai repertoár romokban hever (BRII például soha nem látott helyekre, össze-vissza szervezi a diáktüntetéseket), az akkumulátorok lemerülőben (ebből lesz is nagy gond) –, de a magyar közélet is meglehetősen tevékeny volt az elmúlt egy hónapban: március 15-e, hóhelyzet, tüntetések, alaptörvény-módosítás, állami kitüntetések, és akkor még a vatikáni pápaválasztásról nem is szóltunk – mert persze ebben is benne van a kezük. De mindez semmi ahhoz képest, hogy a kezdeti káoszból végül még nagyobb káosz lesz.
Egy kicsit kettős a mai epizód. Az alkotók ugyan arcátlanul kitunkolnak minden, az elmúlt hetek híreiből útjukba kerülő eseményt, de eközben majdnem sikerül átesni a ló túloldalára. Az például remek, ahogy Áder János és a TEK vezetőjének kézfogóját alaposan bedolgozzák a sztoriba: a Gondnokok elfogják a köztársasági elnök fiát, hogy kicsikarják az alaptörvény-módosítás aláírását, és hogy egy magyaros vallatás kíséretében kiderítsék, mit jelent az a bizonyos kézfogás és mi a kapcsolat a két ember között (Adorjáni Bálint szappanba illően hozza a frusztrált, feszült, a fogságtól leamortizálódott selyemfiú szerepét, de még az Áder-bajusszal való poénkodás sem csap át ízléstelenségbe). A pápaválasztás is kiemelt figyelmet kap: Zsolti lebukott és nem szívszakajtott eléggé a szavazáson, így a Gondnokok számára kedvezőtlen az új pápa személye. De például az állami kitüntettek névsora – amit persze a legügyetlenebb ősmagyar, Taksony állított össze a maga együgyű empátiájával – annak ellenére, hogy a Szaniszló névnél hatásos csönd előzi meg a „nem megmondtam, hogy őt óvjuk a reflektorfénytől, mert túl sokat tud?” című felkiáltást és a „de hát ő egy zseni” reakció is jó ritmusban jön, azért jobbára csak egy fricska. Míg a többnapos hóviharnak csak egy fél mondatot osztottak a mai epizód előtti közélet-castingon, a Fidesz székház előtt tüntető diákok és a savazós bácsi néven elhíresült úriember szintén megihlette az alkotókat: kiderül, hogy a „Kértek sósavat a pofátokba?” mondat tulajdonosa valójában egy ősi mágus – ellenőrizték is a Gondnokok egy aura-vizsgálóval –, akit Csanádnak hívnak. Amúgy Endre szerint csak egy szemfényvesztő „csakraripacs”.
Az első húsz percnek nem is a fricskaszerűségével van a baj, inkább a kötelező jellegével. Mintha Dömötör András és Kovács Dániel rendezők mindenre ki szerettek volna térni, ami ebben a mennyiségben nem kicsit lett kapkodós (ez érezhető is a színészeken, akik elfelejtenek végszavakat, mondatokat, de amint beindulnak az események, ez a probléma megszűnik). Persze vicces ez a szakasz, de legalább ennyire darabos is (dramaturg: Laboda Kornél). Lehet, hogy a kevesebb több lett volna.
Már csak azért is, mert a sztoriban már topon vannak az alkotók. A királyutódot gondozó Gondnokok elkapják a csemetétől a bárányhimlőt, amitől Zsolti úgy nyavalyog, mintha a havi idejére szerepet cserélt volna Verával, Endre meg lelkironcs lett öccse elvesztésétől. Mindezek ellenére, az úgynevezett ‘A’ tervet sokáig kerülve az ősmagyar-team nagy lépésre szánja el magát, és megpróbál békét kötni az ellenük harcoló királyukkal (a március 15-én kiküldött belügyminisztériumi sms igazából kódolt üzenet volt, amely a találkozó időpontját és helyét rögzítette – ki gondolta volna, hogy Belügyminisztérium = Gondnokság?). Persze Áron-Endre nem lenne igazi rambó, ha nem eszelt volna ki egy cselt: a tárgyalásról sakramentumok segítségével köddé válva Virággal együtt behatol a bázisra, hogy kiszabadítsák a gyereküket. Az akció kudarc, a Gondnokok atombiztos inkubátorban tartják a gyereket (akivel személyiséget cserél a király belülről próbálva meg kiszabadítani, nagy vigadalom is kerekedik a nézőtéren a csecsemőhangon gügyögő Áron hallatán) – lesz is nagy belviszály, amikor a tárgyalásról hazatérő Emőke, Zsolti és Endre meglátja az altatásban fetrengő Verát és Taksonyt a mellettük barkácsoló Ősanyával és Ősapával.
De Áron ízig-vérig Gondnok, improvizációs készsége legalább olyan magasszintű, mint személyiség-csere képessége, és egyik testről a másikra ugrálva úgy összekeveri volt társai testét-lelkét, hogy azt még a nézőknek is nehéz kibogoznia, hát még a szereplőknek. Áron pedig van annyira ravasz, hogy a mechanikus személyiség-cserélőt tönkretegye, így gyakorlatilag örökre idegentestben való létezésre kárhoztatja ellenfeleit. És ekkor jön az ‘A’ terv: Ferenc József-földről kiszabadítani egy Anjout, és rávenni arra, hogy támassza fel Attilát – aki majd újra feltuningolja a bázist, hogy ismét ütőképes legyen az ősmagyar-team. Lehet fogadásokat kötni, hogy ez milyen hatékonysággal sikerül.
Miközben Rajkai Zoltán acélhideg profizmussal hozza Áront, Rezes Judit is már otthonosan mozog az ártatlan, lelkileg labilis, de eltökélt és harcias Virág szerepében, valamint Kocsis Gergely a mély lelki megtörésben új színeket talál Endre karakterében, addig a többiek – hála a szerepcseréknek –, ma leginkább mások alakításában remekelnek. Ötvös András merev érzékenységgel és koncentráltsággal lesz egy-két lágy gesztus kíséretében Emőkévé, Pálos Hanna talán még az eredetinél is maszkulinabb és agresszívabb Zsolti – Zsolti személyiségének pedig nagyon jól állnak ezek a hatásos kirohanások –, Mészáros Béla praktikus, pörgő, a szemüveget otthonosan viselő Vera – praktikumra való hajlama a különösen ügyetlen Taksonya fényében izgalmas – Borbély Alexandra pedig nagyon diszkréten mászik önmagára Taksonyt alakítva, és nem mellesleg remekül érzi karaktere picit primitív humorát is.
De hiába az ügyes alakítások, ez sem menti meg a Gondnokokat a totális csődtől. Juniort ugyan kiolvasztják, de szinte rögtön kiszabadul a fogságból (Tasnádi Bence nagyon kattant hablaty-franciául duruzsoló Anjou), ráadásul Attilát nem támasztja fel, ellenben meglép a vibroironnal.
A felfordulás totális, és bármennyire is megmosolyogtató a férfi testben Endre vállán kedveskedő Emőke, a jövő még soha nem volt ennyire kilátástalan. Ráadásul a még mindig halott Gondnok híján senki nincs, aki segítsen – és ha Attila továbbra is csak emlegetett szereplő marad (reméljük, Dankó István nem száll ki a sorozatból), akkor ki tudja, lesz-e kiút. Mindenesetre kiderül az évad utolsó részéből – mert mindjárt itt a vége.