Valahol Budapesten elfelejtettek bezárni egy kiskocsmát. Senki nem vetett szemet rá, hogy aranybányává változtassa. Talán mert rossz helyen van. Nem jók az adottságai. Nincs benne potenciál.


Egyszerűen csak ottmaradt, ottfelejtődött. Benne emberekkel. Néhánnyal. Ottfelejtődtek ők is. Észre se vették. Lehet, hogy nekik sem jók az adottságaik.


Beszélnek, beszélnek, beszélnek. Amikor megunják a beszélést, énekelnek. Hátha a zene nyelvén gyorsabban múlik az idő. Hátha hamarabb megjönnek azok a fényviszonyok, amelyekre már azt lehet mondani, hogy közeledik az estefelé. Mert akkor talán majd jobb lesz. Jobb szokott lenni.