Ugrás a fő tartalomra

Legfontosabb jelzője ennek a műnek eddig az volt, hogy háborúellenes. Brecht 1939-ben –a Lengyelország lerohanásának élményére kezdte írni, s az ősbemutató 1941. áprilisában volt a zürichi Schauspielhausban. A műhöz két forrást használt fel a szerző, az egyik a Sztól zászlós regéi finn költő balladagyűjteménye, melyben Lotta Svadt markotányosnő szerepelt, a másik a harmincéves háborúban Grimmelshausen tollából született A kalandos Simplicissimus. Mindezek természetesen csak ötletadók a stációs drámához, amelynek tizenkét epizód szerű jelenete ugyanannyi éven keresztül jöveti a főhősnő és családja életét.
„Egy anya szívszorító drámája, aki nem tudja megvédeni gyermekeit a háború szörnyűségeitől” „Brecht a figyelmet a háborúk pusztító erejére, az emberek tehetetlenségére, az irányító hatalmak képmutatására és haszonlesésére figyelmeztet”. Ebben az előadásban mindez majdnem eszünkbe sem jut. A darab másról szól. Ágyúhang nélküli jelenünkről.
A Katona József Színház Zsámbéki Gábor rendezésében Nemes Nagy Ágnes 1958-as fordítását használta, azt, amellyel Kiss Manyi vitte sikerre még ugyanabban az évben az akkori Madách Színházban. Felhasználva Paul Dessau zenéjét.
Nincsenek ebben a műben hagyományos konfliktusok. hiszen a szereplőknek nem egymással, hanem a felettes hatalmakkal (császárral-tábornokokkal kellene küzdeniük. Igazi Brecht-i epikus színházat állít elénk Zsámbéki, a jeleneteket bevezető narrációkkal és a történetekből ki- és átvezető songokkal, amelyek értelmeznek, kommentáltak, véleményeznek. Még hangsúlyt is kap a zene azáltal, hogy a zenekar is a színpadon, és mint egy hangpróba indul a darab.
Fullajtár Andreát Kurázsi mamaként az a cél vezérli, hogy gyermekeivel – mindhárommal élje túl a háborút úgy, hogy pénze is szaporodjon. Neki nincsenek szövetségesei. Tudja, magán kívül nem számíthat senkire. Élni és túlélni vágyása vezérli tetteit. Az övéit gondolkodón szerető, és ha érdekei úgy kívánják együttműködő. Akikkel dolga van, ugyanúgy elszenvedői a „nagy történelem” eseményeinek, mint ő. Úgy is bánik velük. A gyerekek közül Kattrin szerepe a legárnyaltabb. Pálos Hanna sok-sok színnel, drámai erővel érzékelteti sorsát. Szakács, a túlélési technikák nagy bajnoka, a szívtipró, cinikus és érzelgős Fekete Ernő alakításában a Salamon király-songban a bölcsesség, a bátorság, az igazságérzet és az irgalmasság az értékek és erények hiábavalóságát fejezi ki.
Igen, a Zsámbéki rendezte Kurázsi mama legkevésbé a háborúról szól. A Brechti történet valamiféle ürügy, hogy szembesítsen a magunk 21. századi hétköznapi létezésével. A hatalmasok, királyok, főpolitikusok jöhetnek-mehetnek (nagyon szellemes érzékeltetésük ezen a színpadon Török Marcell videóiban), a kis ember sorsa háborúban, békében ugyanaz. Kiszolgáltatott és eszköztelen a hatalmasságokkal szemben.
„ Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. „ József Attila.
Ennyi, mi ránk bízatott.
Ez a Kurázsi-előadás ezt vágja a képünkbe megindítón, ezzel a történettel hitelesen.

Kurázsi mama a Katona József Színházban, a főbb szerepekben: Fullajtár Andrea, Pálos Hanna, Mészáros Béla, Dankó István, Fekete Ernő, Elek Ferenc, Kiss Eszter. A színpadkép Antal Csabáé a jelmezek Szakács Györgyié. Rendezte Zsámbéki Gábor

Józsa Ágnes